Magas-Tátra

magashegység From Wikipedia, the free encyclopedia

Magas-Tátra
Remove ads

A Magas-Tátra (szlovákul Vysoké Tatry, lengyelül Tatry Wysokie, németül Hohe Tatra) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata, s egyben a világ legkisebb magashegysége a Tátra keleti részén, Szlovákia és Lengyelország határán. Egész területe a lengyel és szlovák Tátrai Nemzeti Parkok védett övezetében található. A hegység látogatását a nemzeti parkok látogatási rendje szabályozza. Vannak területei, melyek teljes védelem alatt állnak, s a turisták elől teljesen el vannak zárva.

Gyors adatok

A szlovákiai Tátra-aljai terület két fő régióra oszlik – Szepesi és Liptói –, ezekben sok természeti és turisztikai látványosság található, amelyek a Magas-Tátrához közvetlenül vagy közvetve kötődnek.

Megfelelő időjárási körülmények mellett legmagasabb részei Magyarországról is láthatók, különösen az Északi-középhegység, a Pilis vagy a Budai-hegység egyes magasabb pontjairól (például Nagy-Kopasz, Dobogó-kő, Galya-tető, Pécskő, Karancs-tető, Salgó, Kékes). Eltéveszthetetlenek, mert hegyes, hófedte hegycsúcsok alkotják.

Remove ads

Nevének eredete

Thumb
Magas-Tátra. Képeslap 1922-ből

A hegység nevének eredetével kapcsolatban többféle vélekedés látott napvilágot. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezésként találkozhatunk a hegyvonulatra történő utalással. A következő utalás a római időkből származik, amikor Montes nivium, vagyis „Havas-hegység” néven jelölték. A IV. Béla korából fennmaradt első magyar oklevelek Tarczal vagy Tatur néven említik, míg a magát „a néhai Béla király” jegyzőjeként aposztrofáló Névtelen (Anonymus) Gesta Hungarorum (A magyarok cselekedetei) c., 1210 körül megjelent, a honfoglalás regényes históriáját közreadó művében Trytur néven említi az ország e részét, míg a későbbi Szepességet Zepus néven jelöli. Kosmas cseh krónikás 1125-ből származó, kézzel írott művében Tritri vagy Tryti néven szerepel. A 12-14. század között kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, míg egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat mai nevén, Tatry név alatt említi a hegységet. Georgius Wernher (1497–1567) német származású lengyel tudós és költő 1549-ben kiadott De admirandis Hungariae aquis hypomnemation című munkájában találkozunk először a Tatri elnevezéssel. Ezt a névhasználatot erősíti meg Frölich Dávid 1639-ben megjelent Medulla geographiae practicae című műve, amelyből megtudhatjuk, hogy a hegységet a szláv népek Tatry-nak, a szepességi németek pedig Schnee-Gebürgnek hívták. Egy 1778-ban megjelent latin nyelvű kiadvány Tatur, magyarul Tátra néven említi a hegységet.

Remove ads

Kialakulása

Thumb
A Magas-Tátra felgyűrődése
  Krétai és paleogén üledéktakaró
  Tátraalji takarók (fátrai és garami, főleg középidei)
  Tátrai takaró (triászbeli-alsó krétai)
  Kristályos alap (pre-karboni)
Thumb
A jégkorszakban gleccserek vájtak teknőket és mély völgyeket a hegybe

A Kárpátok (és ezzel együtt természetesen a Tátra is) az ún. alpi hegységképződés egyik fázisaként mintegy 100 millió évvel ezelőtt, a Föld középidejében (250 és 66 millió év között), az alsó (140 és 97 millió év között) és felső kréta (97 és 66 millió év között) földtörténeti kor határán gyűrődött fel. Ekkor a megelőző 100 millió év alatt ott hullámzó tenger által lerakott üledék és alatta a hegység kristályos magja más jelentős hegységekkel (Alpok, Kaukázus, Kordillerák, Andok) együtt a magasba emelkedett, de lábait még hosszú időn át a tenger hullámai verdesték. Az ekkor kialakult Tátra hegység azonban nem nagyon hasonlított a manapság ismert hegységre, hiszen az ekkor még viszonylag gyenge gyűrődés folytán a Tátra lankásan domborodó, szabályos alkatú hegység lehetett.

A következő jelentős változás a Tátra arculatának kialakulásában a földtörténeti újkor (66 millió évtől máig) kezdetén, a paleocén (66 és 55 millió év között) és eocén (55 és 36 millió év között) korban zajlott le, amikor is hevesebb alpi hegységképződés ment végbe. A földtörténet újkorának következő időszakában, az oligocén korban (36 és 24 millió év között) a tenger visszahúzódott a Kárpátok lábaitól, és ezután több hegymozgás már nem érte a hegységet. Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a Tátra mai arculatának kialakításában egyik legfontosabb szerepet játszó korba. A földtörténeti újkor negyedidőszakában, az alsó (1,7 millió és 720 ezer év között) és felső pleisztocén (720 ezer és 10 ezer év között) időszakában (ezeket az időszakokat nevezik jégkorszaknak) többször erősen eljegesedett a Föld felszíne. Ezekben a hideg időszakokban Kelet-Európa nagy részét elborították a skandináv magashegységekből származó jégtömegek, amelyek aztán a jégkorszakok közötti melegebb (interglaciális) időszakokban visszahúzódva kialakították a hegység mai arculatát.

A Tátra mai felszínének kialakulására leginkább a legutóbbi jégkorszak volt hatással. A sziklás csúcsok, éles gerincek, kártornyokat és piramisokat hordozó gránitmasszívum glaciális formái a jégkor riss és würm időszakában alakultak ki. Az északon összefolyó jégárakból keletkezett a Magas-Tátra leghosszabb gleccsere, amely bizonyos korban 20–25 kilométer hosszú is lehetett. Délen sugarasan széttartó kisebb jégárak alakultak ki, amelyek 1000 méter körüli magasságig ereszkedtek. Ezek vésték ki a hegység legszebb teknővölgyeit (Menguszfalvi-, Nagy- és Kis-Tarpataki völgy). A jégkorszak után maradt lépcsőkön zuhatagokat alkotva futnak le a patakok. A teknővölgyek völgyfőiben számos sziklamedencés tó, tengerszem alakult ki, a legnagyobbak az északi völgyekben. A déli tavak kisebbek. A Csorba-tó medencéjét is moréna gátolta el.[1]

Napjainkra, amikor a földtörténeti negyedidőszak holocén időszakát (10 ezer évtől napjainkig) éljük, már egyetlen gleccser sincs a Tátrában, a szabad sziklafelületek azonban még mutatják a gleccsercsuszamlások nyomait. Csupán a mély völgyek, a szaggatott sziklaszirtek emlékeztetnek erre az időszakra, valamint a gleccserteknőkben kialakult tengerszemek. A Magas-Tátrában összesen 21 gleccser volt. Ezek közül a legnagyobb a Poduplaszki-völgyben elterülő Fehérpataki-gleccser volt, a maga 14 km hosszúságával és 1,5 km szélességével. A déli oldalon a Menguszfalvi-gleccser volt a legnagyobb kiterjedésű, ennek hossza 11,5 km, szélessége 1,7 km volt.

Remove ads

Földrajza

Thumb
A Magas-Tátra legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)

A Tátra hegység 786 km²-nyi területen fekszik, ebből 550 km² Szlovákiában, a többi Lengyelországban a Lengyel-Tátra. A Tátra keleti részét a magasabb Magas-Tátra és az alacsonyabb Bélai-havasok (Bélai-Tátra, szlovákul Belianské Tatry) alkotják, a Tátra alacsonyabb nyugati része a Liptói-havasok (más néven Nyugati-Tátra, szlovákul Západné Tatry). A Liptói-havasok a Tátra legkiterjedtebb, 400 km² területű része. Főgerincének hossza 32 km, anyaga főleg gránit. Nyugati és északkeleti részében vannak kisebb mészkőszakaszok. A Bélai-havasok a Magas-Tátrától eltérő földtani szerkezete, s az ebből adódó domborzati képe miatt is elkülönül. Területe lényegesen kisebb, mint a Magas-Tátráé, 67,5 km². Az egyes részek páratlan volta főként földtani szerkezetüknek és domborzati formáiknak köszönhető. Feltűnőek az eljegesedések nyomai. A mészkőalapon lúgos a talaj, s csoda szép magashegyi virágok tenyésznek rajta.

A Magas-Tátra területe kisebb, mint a Liptói-havasoké, főgerince kelet-nyugati irányban mindössze 26 km hosszúságú, a legkisebb területű magashegység a világon. 371 km²-nyi területen fekszik, ebből 260 km² Szlovákiában van. Nyugati irányból a Liliom-hágó (Liliové sedlo) (1947 m) húzódik keletre a Kopa-hágóig (1749 m). Legnyugatibb hegye a Svinica (2307 m), s keleten az utolsó hegycsúcsa a Fehér-tavi-csúcs (2229 m). A fő gerinc alakja dél felé domborodó ív, amely alig csökken 2000 méteres magasság alá. A fő gerinc legmagasabb pontja a Jég-völgyi-csúcs (2627 m). Ez a hegység is jobbára gránitból áll, de északi részében mészkőmaradványok is fellelhetők.

Itt található a Kárpátok 1200 km hosszú hegyvonulatának második alpesi jellegű része a Déli-Kárpátok avagy „Erdélyi Alpok” után. A hegységnek több mint 30 csúcsa haladja meg a 2500 méter tengerszint feletti magasságot. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), legismertebb orma egyben a hegység negyedik legmagasabb bérce, a Lomnici-csúcs (2634 m). 1940. október 1-jétől a csúcs drótkötélpályán, kabinos felvonóval érhető el a nagyközönség számára. Az állomás épületében egy meteorológiai obszervatórium is helyet kapott. A második és harmadik legmagasabb csúcsok a Gerlachfalvi masszívum két további csúcsa, a Középső-Gerlachfalvi-csúcs és a Nagy-Gerlachfalvi-őrtorony.[2]

Földrajzi kiterjedése: északi szélesség 49° 5' – 49° 17′, keleti hosszúság 19° 55′ – 20° 21′.

A Magas-Tátra túlnyomó része a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP) tartozik. A Nemzeti Park területén turistajelzésekkel ellátott ösvények vezetnek. Teljes hosszuk csaknem 600 km, a hegység úgyszólván minden nevezetes része elérhető rajtuk – a zárt területté nyilvánított Bélai-havasok és a szigorúan védett természetvédelmi területek kivételével. Környezetvédelmi és biztonsági okokból november 1-jétől június 15-éig a magashegyi övezetet is lezárják. A legismertebb, leglátogatottabb, s egyben a legkényelmesebb közülük a Felső-turistaút (Magistrála, tátrai főútvonal).

Remove ads

Éghajlata

A Tátrának külön vagy különleges éghajlata nincsen – hacsak a gyors változást, kiszámíthatatlanságot nem tekintjük annak –, de a hegység tömege és magassága hatással van az időjárás alakulására. A déli oldal védett az északi és északnyugati hűvös és csapadékot szállító szelektől, ezért az északi oldalon több a csapadék, és az évi átlaghőmérséklet 2-3 °C-kal alacsonyabb. A magas hegyek klimatológiai befolyása miatt a tél melegebb, a nyár hűvösebb, mint a lábainál elterülő síkságokon és völgyekben. A sokévi átlaghőmérséklet a déli oldalon 1000 m magasságban télen – 5-6 °C, nyáron 13-15 °C között ingadozik.

A hó 1300 m felett átlagosan négy-öt, 1800 m felett hat hónapig képez összefüggő takarót. Május közepétől már vannak hómentes utak, június elejétől a déli oldalon már sok ilyen van, de nyári körülmények csak a hónap végére alakulnak ki. Szeptember végén, október elején kezdődik az esőzés és az ősz. Turistaszempontból igen fontos jellegzetesség, hogy nyáron a hegység belsejében a reggeli égbolt tiszta és derült, déltájban azonban beborul és gyakran esik. A rövidebb, hosszabb eső után ismét szép idő következik. Tanácsos tehát kora reggel indulni.(!) Júniustól augusztusig sok az eső. Átlag másodnaponként esik, a legtöbbet júliusban, a legkevesebbet szeptemberben és október elején. A napok ilyenkor már rövidebbek, de derültek.

Remove ads

Időjárása

A tátrai időjárás néhány jelentős jellemzője.

Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat hosszú időre nem képes magához bilincselni. Így elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani, pár nap múlva pedig lehet, hogy elő kell venni a hátizsákból a téli meleg holmit.

Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

Thumb
A Magas-Tátra nyugati része a Kékesről. A felvétel bal szélén a Kriván látható, jobbra a legmagasabb kiemelkedés a Gerlachfalvi-csúcs, míg a kettő között felismerhető a Koncsiszta, a Tátra-csúcs és a Tengerszem-csúcs

A szél irányának jelentősége és hatásai

További információk Szél irány, Télen ...

Ha estefelé erősödni kezd a szél, úgy valószínű az időjárás-változás. Ha a szél iránya erőteljesen megváltozik, irányt vált, szintén időjárás-változásra kell számítani.

Esőt jelenthet:

  • ha többszintű és többrétegű a felhőzet;
  • ha a felhők színe sötétszürke;
  • ha a felhők gyorsan gomolyognak, tornyosulnak;
  • ha a páradús levegőben portölcsérek keletkeznek;
  • ha a füst felszáll, majd a felszínen gyűlik össze;
  • ha a csillagok erősen ragyognak, sziporkáznak;
  • ha a napközben képződött gomolyfelhők estére nem oszlanak el;
  • ha a hőmérséklet nappal nem emelkedik, vagy éjszaka nem csökken;
  • ha a távoli hangok is jól hallhatók;
  • ha a légnyomás zuhanásszerűen csökken, a konzervdoboz teteje kifeszül, domborodik.

Jó időt jelenthet

  • ha a felhőzet láthatóan egyrétegű, magas és fátyolos (jégtűk);
  • ha a bárányfelhők nem tornyosulnak, és estére eloszlanak;
  • ha a szél estére elül;
  • ha erős az éjszakai harmatképződés;
  • ha lapos helyeken, völgyekben estére köd képződik, s csak reggelre oszlik el;
  • ha éjszaka melegebb az erdő, mint a környezete;
  • ha kéklő párába vesznek reggel a távoli hegyek.
Remove ads

Vízrajza

A tátrai régión halad át a Fekete- és a Balti-tengerbe ömlő folyók fő vízválasztója. A Tátra vizét 40 patak vezeti le, amelyek a terület határán túl 4 fő folyóba egyesülnek. A Fekete-Dunajec és a Poprád-folyó északi irányt vesz, s a Visztulával egyesülve a Balti-tengerbe folyik. A Fehér-Vág és az Árva a Vággal és a Dunával egyesülve a Fekete-tengerbe torkollik.

A bőséges csapadék, a csekély párolgás és a domborzat tagoltsága okozza a Tátra magas vízhozamát, amely meghaladja a másodpercenkénti 50 litert 1 km² területen. Főleg a Magas-Tátra képes gyűjteni a csapadékot és lassítani a lefolyást. Nagy mennyiségű víz gyűlik össze a törmelékkúpokban, a morénákban és a törpefenyővel benőtt helyeken. Ennek a víznek nagyon sekély a körforgása, ezért ásványi anyagokban szegény.

A helyi patakokra a magashegységi vízhozam ingadozás a jellemző, s ez érvényes a rájuk jóval a hegység határain túl is. A legkisebb vízhozam a téli hónapokra esik, mivel ilyenkor a csapadék túlnyomó többsége hó vagy jég alakjában fordul elő. A vizek szintjének hirtelen emelkedése az első áprilisi olvadás idején jelentkezik, és a nyár elején tetőzik.

A 2004. november 19-i szélvihar terület vízrajzára is jelentős hatással bír, hiszen a hatalmas terület fák nélkül nem képes a csapadékot megtartani.

Remove ads

Növényvilága

A Magas-Tátra növényvilága igen gazdag. Az e tárgyban közzétett munkáknak csupán felsorolásával tucatnyi oldalt lehetne kitölteni.

A hegység növényvilágának első, tudományos igénnyel vizsgálódó kutatója Mauksch Tamás (1749–1832), nagyszalóki lelkész volt. Az ő munkájára épült G. Wahlenbergnek 1814-ben megjelent Flora Carpatorium című könyve, az első összefoglaló mű a Tátra növényvilágáról. Azóta is sokan foglalkoztak e kérdéssel, és ma már a feltárás befejezettnek mondható. Sajnos a legjobb magyar nyelvű mű, Györffy István: A Magas-Tátra növényvilága (Budapest, 1914) nehezen hozzáférhető, napjainkban könyvritkaságnak számít.

Thumb
Fenyőerdő a Tátrában

A Tátrában több mint 3000 növényfaj fordul elő. Egy részük azonban mészkedvelő, a gránithegyek savanyú talajain nem tenyészik. A magashegységek jellegzetes virága, a havasi gyopár is ezek közé tartozik: csak a Lengyel-Tátra és a Bélai-havasok vidékén található.

A Magas-Tátra tájképileg talán legszebb, virágokban gazdag területe a Zöld-tavi- és a Kis-Tarpataki-völgy, valamint a Felkai-völgy Virágoskertje. A legtöbb virág nyáron, június-júliusban bontja szirmait.

A Tátrában több mint 1300 magasabb rendű növényfaj honos. Egy részük európai, magashegységi elterjedésű. Ezek a harmadidőszak óta vannak jelen – a Pireneusoktól a Kaukázusig – a magasabb hegyvidékeken.

Számos sarkköri–havasi faj is akad a Tátra növényei között. Ezek a jégkorszak hideg időszakaiban Közép-Európában elterjedtek voltak, a melegebb időszakokban (mint például korunkban is) az északi tájak tundráin, illetve Közép-Európa magashegységeinek havasi övezetében leltek menedékre. Ilyen például – a Tátrában jégkori maradványfaj – a nyolclevelű magcsák.

A botanikusok szerint a Tátrában kéttucatnyi, csak itt, illetve az Északnyugati-Kárpátokban honos, bennszülött növényfaj fordul elő.

A Tátra növényzetét a következő növényzeti övekhez sorolhatjuk:

  • 1. középhegységi övezet (600–900 m a tengerszint fölött). A Tátrai Nemzeti Park (Tatranský národný park – TANAP) alsó határánál az övezetre jellemző lomboserdőket jórészt letarolták. Az egykori erdők helyén mezőgazdasági területeket találunk.
  • 2. magashegységi övezet (900–1500 m a tengerszint fölött). A lucos erdők övében a névadó lucfenyő elegyetlen állományai uralkodnak.
  • 3. alhavasi övezet (1500–1800 m a tengerszint fölött). Az erdőhatár fölötti keskeny övben elsősorban a havasi törpefenyő bozótja tenyészik. Imitt-amott előfordul, elsősorban az erdők határánál, a havasi cirbolyafenyő, a vörösfenyő és a madárberkenye egy-egy csoportja, illetve magányos, gyakran törpe növésű vagy lecsepült példánya is.
  • 4. havasi övezet (1800–2300 m a tengerszint fölött). A havasi törpecserjések és havasi gyepek birodalma. Jellemzőek a törpecserjék (pl. az áfonya), illetve a pázsitfű-, sás- és szittyófélék, valamint a törpe növésű, színpompás havasi virágok. A kedvezőtlen körülmények ellenére mintegy 300 növényfaj tenyészik itt, s ezek közül 40 a hóhatár körül is képes megélni, illetve növekedni, termést érlelni. A leggazdagabb havasi növényzetet a Bélai-havasok és a Liptói-havasok meszes kőzetein találjuk.
  • 5. hóhatár alatti övezet (2300–2655 m a tengerszint fölött). A mostoha időjárási viszonyok miatt a törmelékes talajt a növényzet már csak foltokban képes beborítani. A hóhatár körül jellemzően párnás szegfűfélék, kőtörőfüvek, mohák tenyésznek.

A Tátra környéki alacsonyabb hegyvidéken, mintegy 1250 m magasságig, a bükk alkot erdőket. A középhegységek bükköseit azonban sok helyen a gyorsan növő lucfenyő állományaival helyettesítették. A Tátrában csak a Bélai-havasok északi felén található bükkerdő maradványa. Másutt, 800–1550 m magasságban, elegyetlen lucosok tenyésznek. A lucfenyőt helyenként a jegenyefenyő állományai váltják fel.

Az erdőhatár a Tátrában 1550–1620 m magasságban húzódik. A múltban a pásztorok az erdőhatár vidékén kitartóan irtották a fenyvest, hogy növeljék a legelők nagyságát szaporodó szarvasmarha csordáik és juhnyájaik számára, így az erdőhatár a Liptói- és a Bélai-havasok területén valamivel lejjebb ereszkedett.

Thumb
Tátrafüred környékén a megsemmisült fenyves

Amikor a terület a Felvidék részeként Magyarországhoz tartozott, a Tátra alján a fenyvest elsősorban a jegenyefenyő állományai alkották. A trianoni döntést követően az új gazdák haszonszerzés céljából a mélyebben gyökerező, szívós, ám lassú növekedésű – így csekélyebb gazdasági haszonnal kecsegtető – jegenyefenyőt kivágták, helyére sekélyebben gyökerező, de gyors növekedésű lucfenyőt telepítettek. A telepített fenyves nagy részét a 2004. november 19-i szélvihar szinte teljesen megsemmisítette.

A 2005. év nyarán, nemzetközi összefogás keretében, cseh, román, szlovák, osztrák, holland, olasz, francia önkéntesek mellett számos magyar is részt vett a szélvihar okozta károk felszámolásában. Néhány évvel később 2014. májusában az Yvette nevű szélvihar újabb százezer fát döntött ki.

A cirbolyafenyő magashegységi faj, dísze a tátrai tájnak. A zárt erdők övének felső határa mentén tenyészik, gyakran meredek, sziklás hegyoldalakon. Nagyon szívós fa. Ennek ellenére nincs belőle sok, az erdészek becslése szerint állományai csupán 200 hektárnyi területet foglalnak el. A legnagyobb cirbolyafenyves a Tátrában a Furkota-völgyben található.

Jellegzetes növények

Thumb
Havasi gyopár
Thumb
Kárpáti harangvirág
  • Lágyszárúak:
    • kétszikűek:
      • havasi gömbbecő vagy Kerner-tarsóka (Kernera saxatilis)
      • havasi gyopár (Leontopodium alpinum)
      • havasi medvegyökér (Ligusticum mutellina)
      • havasi szirtipáfrány (Woodsia alpina)
      • havasi turbolya (Anthriscus nitidus)
      • havasi varázslófű (Circaea alpina)
      • havasi veselke (Chrysosplenium oppositifolium)
      • hegyi kövirózsa (Sempervivum montanum)
      • hegyi varjúháj (Sedum telephium ssp. fabaria)
      • kárpáti harangvirág (Campanula carpatica)
      • kárpáti kőtörőfű (Saxifraga carpatica)
      • sárga kövirózsa (Sempervivum globiferum subsp. hirtum)
Remove ads

Állatvilága

Az erdőhatár fölött nem egyszer találkozhatunk a Tátra legismertebb, és egyik legnagyobb emlősével, a zergével. Hajnalban és napnyugta előtt legel, ilyenkor közelíthető meg leginkább. Óvatos állat, egy közülük mindig őrködik, s ha veszélyt érez, rekedtes füttyentéssel jelez. Mindig csapatosan él, s ha a jelzés elhangzik, a csapat minden tagja felkapja a fejét, körülnéz, és ha a legidősebb tapasztalt nőstény megindul, valamennyi állat menekül. Nagyszerű látvány egy ilyen csoport mozgása: az ügyesség, erő és vakmerőség csodálatos összhangja. Amióta a zergék védelem alatt állnak, kevésbé félnek, jobban megközelíthetők, lefényképezhetők.

A Tátrában mintegy 900 zerge él. C. Coututier szerint e népesség nem tartozik a zerge egyik ismert alfajához sem. (11 alfajt különböztetnek meg) Az elismert francia szakember a tátrai zergét önálló alfajnak tartja, amely a jégkorszak után elszigetelten fejlődött. Ezért különböztetik meg alpesi, appennini és balkáni rokonaitól. Sok olyan jegye van, melyek nincsenek meg más kárpáti hegységek zergéinél sem. Ezért elmondható, hogy olyan zerge, amilyen a Tátrában él, csupán kb. 900 egyed van a földtekén. A tátrai zerge a hegység szimbóluma.

A második jellegzetes állat a mormota. Ürgéhez hasonló, hosszú téli álmot alvó, félénk, de kíváncsi állat. Téli szállását mélyen a föld alatt építi meg. Amint a havasokon kisarjad a friss tavaszi növényzet, a magasabb régiókba vándorol. Jóízű húsa és gyógyhatásúnak tartott hája miatt a déli oldalon csaknem teljesen kiirtották. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) a Tátra északi oldaláról telepített át állatokat, amelyek elszaporodtak, s a mormota napjainkban már mindenütt megtalálható.

A Magas-Tátra sziklás bércein honos a szirti sas, amely a sziklafalak hozzáférhetetlen helyein fészkel. Nevezett ragadozót a vadállomány pusztítása miatt még a háború előtt oly mértékben irtották, hogy ma csupán 2–3 pár fészkel az egész területen. A magas hegyek legszebb madara a hajnalmadár. Csak a sziklák között él, és ott keresi táplálékát, a repedésekben rejtőző rovarokat, álcákat, petéket. Repülő rovarokat is fog. Szépsége csak repülés közben bontakozik ki igazán. Az apró hamuszürke madár tollai a szárnyak alatt bíborvörös színűek, s repülés közben igen szép látványt nyújtanak. Főleg a hegymászók találkoznak e madárral. Sok állat él még a Tátrában, de legnagyobb részük kerüli az embert; rejtőzködő életmódjuk miatt nemigen kerülnek szem elé.

A Tátra alján fészkel a fehér gólya, és Zúgó (Podspády) környékén, a Ždiari-törésben előfordul a ritka fekete gólya is. A sűrű erdőkben számos őz, szarvas, vaddisznó, róka, borz, vadmacska, valamint sok apró rágcsáló él. Ezen a területen olyan ritka állatfajok is előfordulnak, amelyek Nyugat-Európában már rég kipusztultak, mint a barna medve, a farkas, a hiúz és a vidra. Sok erdei vad, mint például a medve, nyáridőben az erdőövezet felső határán túli fátlan területeken is otthonra talál. Az alhavasi és a havasi öv több olyan ritka, s szigorúan védett állatfaj élőhelye, melyek az utolsó jégkorszak idejéből valók. Ilyen a tátrai zerge, a havasi mormota, továbbá kevésbé ismert emlősök, mint például a tátrai havasi pocok és a hegyi cickány.

A magashegységi madárvilág jellemző képviselője az erdőövezet felső határán tanyázó fenyőszajkó, félénk magtörő, amely leginkább a cirbolyafenyő magvaival táplálkozik.

Nyaranta keresztes viperák sütkéreznek a sziklákon: ez az egyedüli kígyófaj, mely előfordul a Tátra magasabb fekvésű helyein. A tátrai patakok hala a pisztráng, a pénzes pér, a kölönte és a küllő. Csak az alacsonyabban fekvő tátrai tavakban élnek halak: a Poprádi-tó természetes élőhelye a pisztrángnak. A Csorba-tóban élő halak nagy részét mesterségesen telepítették. A Furkota-tavak hideg vizének egyedüli lakója az átlátszó kérges északi tócsarák.

Jellegzetes állatok:

Thumb
Zerge, a hegység jelképe
Thumb
Havasi mormota
Thumb
Barna medve

Emlősök:

  • Tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica) – Havasi övezet
  • Tátrai havasi mormota (Marmota marmota latirostris) – Havasi övezet
  • Barna medve (Ursus arctos) – Zárt erdők övezete
  • Farkas (Canis lupus) – Zárt erdők övezete
  • Kárpáti hiúz (Lynx lynx carpathica) – Zárt erdők övezete
  • Borz (Meles meles) – Zárt erdők övezete
  • Szarvas (Cervus elaphus) – Zárt erdők övezete
  • Őz (Capreolus capreolus) – Zárt erdők övezete
  • Erdei nyest (Martes martes) – Zárt erdők övezete
  • Tátrai havasi pocok (Microtus nivalis mirhanreini) – Havasi övezet
  • Havasi cickány (Sorex alpinus) – Havasi övezet
  • Mókus (Sciurus vulgaris) – Zárt erdők övezete
  • Közönséges denevér (Myotis myotis)
  • Bajuszos denevér (Myotis mystacinus)
  • Brandt-denevér (Myotis brandtii)
  • Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus)

Madarak:

Hüllők:

Rákok:

  • barlangi vakrák (Bathynella natans)

Halak:

Bogarak:

  • Északi levelész (Chrysolina lichenis)
  • Havasi futrinka (Carabus linnaei)
  • Érces tarfutó (Calathus metallicus)
Remove ads

Közlekedés

Thumb
A tátrai villamos Ótátrafüreden

Tátrai villamosvasút

Bővebben: Tátrai villamosvasút

Tátravillamos a tátrai településeket (Tátravárost)

viszonylaton köti össze, mely lehetővé teszi, hogy a túránkat ne a kezdőhelynél fejezzük be, mert a „villamossal” visszajuthatunk a kiindulásunkhoz, amennyiben szükséges.

Thumb
A Fogaskerekű a Tátracsorba feletti Lieskovec megállóhelyen

Fogaskerekű vasút

Bővebben: Csorbatói Fogaskerekű Vasút

Sikló

Thumb
A sikló a tátrafüredi végállomáson
Thumb
A sikló a tátrafüredi végállomása és a jegypénztár
Bővebben: Ótátrafüredi Siklóvasút

1908-ban helyezték üzembe a drótkötélpályát, az eredeti nyomvonalán egészen 1967-ig üzemelt. A sikló nagyjavítását 1967-ben végezték el. Az egész közlekedési rendszer technológiáját az olasz Ceretti-Tanfani cég szállította. 2007 novemberében cserélték a két szerelvényt újakra. , képgaléria

  • Műszaki paraméterek:
    • Alsó állomás: Ótátrafüred (Starý Smokovec) – 1025 m
    • Felső állomás: Tarajka (Hrebienok) – 1263 m
    • A pálya teljes hossza: 1937 méter
    • Szintkülönbség: 238 méter
    • Menetidő: 7 perc (2007-ig a régi sikló) 5 perc (2008-tól az új szerelvények)
    • Max. emelkedés: 149‰
    • Max. szállítási férőhely: 128 személy (2007-ig a régi sikló) 160 személy (2008-tól az új szerelvények)
    • Max. szállítási kapacitás: 900 személy/óra
    • Tulajdonos: TLD
    • Üzemidő: naponta 7.30 órától – 19.00 óráig

További információk

Thumb
Lanovka Tátralomnic és a Kő-pataki-tó között

Libegők, felvonók, lanovkák

További információk

Remove ads

Főbb völgyei

Remove ads

Tengerszemek

Thumb
A Csorba-tó a Pátria szállóval

A tíz legnagyobb tó a szlovákiai Tátrában:

A lengyel Tátra 10 legnagyobb tava:

Thumb
A Tátra legnagyobb tengerszeme, a Halas-tó
  • Halas-tó – Morskie Oko 34,9 ha
  • Nagy-tó – Wielki Staw 34,3 ha
  • Tengerszem – Czarny Staw 20,6 ha
  • Gasienicai-Fekete-tó – Czarny Staw Gasienicowí 17,9 ha
  • Öt-tavi-Fekete-tó – Czarny Staw z Pieciu Stawów 12,7 ha
  • Elülsö-tó – Przedni Staw 7,7 ha
  • Hátsó-tó – Zadni Staw 6,4 ha
  • Zöld-tó (Lengyelország) – Zielony Staw 3,8 ha
  • Hosszú-tó – Dlugi Staw 1,6 ha
  • Kurtowiec – 1,5 ha
Remove ads

Főbb csúcsai

Thumb
Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
Thumb
Lomnici-csúcs (2634 m) a Lomnici-nyeregből
Thumb
Csúcsforgalom a Tengerszem-csúcson (2503 m)
Thumb
Kriván (2494 m)
Thumb
Nagyszalóki-csúcs (2452,4 m)
Thumb
Kilátás a Lorenz-hágóból a Furkota-völgyben, 2157 méter magasan fekvő Felső-Wahlenberg-tóra

A Magas-Tátra 31 legmagasabb csúcsa:

A Magas-Tátra jelzett turistaúton elérhető csúcsai:

Főbb hágói, nyergei, átjárói

A Magas-Tátra jelzett turistaúton járható hágói, nyergei:

Magasabb vízesései

  • Nefcer-vízesés (Nefcer-patak) – lépcsőnként 80 m
  • Szmrecsini-vízesés (Szmrecsini-patak) – 30 m
  • Fátyol-vízesés (Malom-patak, Mlinica-patak) – 25 m
  • Felső- vagy Kis-vízesés (Tar-patak) – 22 m
  • Óriás-vízesés (Tar-patak) – 20 m
  • Rohácsi-vízesés (Úr-völgyi-patak, Spálená-völgyi-patak) – 18 m
  • Alsó- vagy Hosszú-vízesés (Tar-patak) – 16 m
  • Hviezdoslav-vízesés (Fehér-víz) – 15 m
  • Felkai-vízesés (Felka-patak) – 15 m
  • Cseh-vízesés (a Cseh-tó befolyásán) – 12 m

Barlangok

Thumb
Mi–8-as helikopter a Nagy-Tarpataki-völgyben
  • Idegenforgalmilag látogatható barlangok:
  • Vázseci-cseppkőbarlang (Važecká jaskyňa) – Magas-Tátra és az Alacsony-Tátra közötti völgy; teljes hossza: 530 m; A látogatási útvonal 235 m hosszú.
A Tátraaljánál fekvő Vázseci-karsztban, Vázsec (Važec) község nyugati peremén, Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) és Poprád között található. A barlang bejárata 8 méterrel a Fehér-Vág szintje felett, 784 m tengerszint feletti magasságban nyílik. 1934-től látogatható, 1954-ben újjáépítették a barlang látogatási útvonalát és bevezették a villanyvilágítást.
  • Nem látogatható, lezárt barlangok:
  • (Mesačný tieň (Holdárnyék)) – Magas-Tátra; hossza: 9 500 m; mélysége: 433 m
  • (Javorinka) – Magas-Tátra; hossza: 8 457 m; mélysége: 360 m
  • Čiernohorský-barlangrendszer () – Magas-Tátra; mélysége: 232 m
  • Tristarská-zsomboly () – Bélai-Tátra; mélysége: 201 m
  • Barlangok és egyéb nyiladékok:
  • Batizfalvi-csúcs
  • Batizfalvi-csúcsi-barlang (Jaskyňa na Batizovskom štíte) – hossza: kb. 10 m;
  • Dénes-csúcs
  • Tomko-barlang (Tomkova jaskyňa) – hossza: kb. 7 m; 1947. július 11-én fedezte fel Anna és Krzysztof Tatarkiewicz.
  • Jávor-völgy
  • Jég-barlang (Ľadová jaskyňa) – hossza: 15 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét belseje erős eljegesedése miatt kapta.
  • Jávor-barlang (Jaskyňa nad Javorom) – hossza: 26 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a bejárata közelében lévő hatalmas jávorfáról kapta.
  • Medve-barlang (Medvedia jaskyňa) – hossza: 25 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a barlangban talált nagy mennyiségű medvecsontról kapta.
  • Medve-odú (Medvedia diera) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Medve-barlangról kapta.
  • Zöld-barlang (Zelená jaskyňa) – hossza: kb. 10 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét a közeli Jávorvölgyi-Zöld-patakról kapta.
  • Szűk-barlang (Tesná jaskyňa ) – hossza: 121 m; 1955-ben lengyel barlangászok – W. Chodorowska, A. Chodorowski, L. Dzięgiel, K. Grotowski, K. Kowalski, M. Mielcarski, A. Ostrowicz és J. Tomaszewski – fedezték fel. Nevét folyosója szűk jellege miatt kapta.
  • Nedves-barlang – Víz-lyuk (Mokrá diera – Vodná jama) – hossza: kb. 100 m; A legszebb tátrai vizes barlang. A kb. 100 m hosszú folyosóján egy vízér folyik végig, amely egy különös vízesésen keresztül zuhan le. A barlangnak két nyílása van, mindkettő a Jávor-patak felé néz, amely a barlangól egy földalatti vízéren keresztül jelentős vízmennyiséget kap. Genersich Keresztély, a késmárki Líceum tanára, létrával jutott át a barlang vízesésén. 1827-ben Albrecht Sydow német földrajztudós kutatta át és írta le a barlangot. Az 1863-tól megjelenő turistakalauzok némelyike is említést tett róla. Az újabb kutatások kimutatták, hogy hajdan kincskeresők, aranyásók dolgoztak a barlangban.
  • Száraz-barlang (Suchá diera) – A barlangot a kincskeresők már régen ismerték. 1873-ban Kolbenheyer Károly hőmérsékleti méréseket végzett benne. 1879-ben a barlangot Róth Samu, lőcsei tanár és barlangász kutatta át és írta le. Neve jól jellemzi a barlangot és egyben ellentéte a szomszédos Nedves-barlang elnevezésének.
  • Javorinai-Mormota-völgy
  • Alsó-Mormota-barlang (Nižná svišťová jaskyňa) – hossza: 18 m;
  • Felső-Mormota-barlang (Vyšná svišťová jaskyňa) – hossza: 15 m; 1958. szeptember 3-án K. Grotowski lengyel barlangász fedezte fel.
  • Javorinai-Siroka-völgy (Széles-völgy)
  • Csendes-lyuk (Tichá diera) – hossza: kb. 10 m; mélysége: 5 m; 1958-ban K. Grotowski és K. Kowalski lengyel barlangászok fedezték fel és írták le. Nevét a közeli Csendes-tóról kapta.
  • Kápolna-barlang – Kosculek-barlang (Kostolík) – A főterme 16 m hosszú, 5–6 m széles, falai függőlegesek. A barlang belsejében az átszivárgó víz hosszú jégcsapokat alkot, amelyek templomi hangulatot ébresztenek. Innen a barlang neve. A barlangot 1881-ben Róth Samu lőcsei tanár fedezte fel.
  • Szepesi Miska-völgy
  • Szepesi Miska-barlang (Spismichalova jaskyňa) – A Horváth-lejtő alatti Szepesi Miska-barlangnak hatalmas bejárata van, de folyosója egyszerű, kb. 25 m hosszú. A barlangot régóta ismerik. Télen sót helyeztek ide a zergék számára. Nevét a Szepesi Miska-völgyről kapta.
  • Fülöp-völgy
  • Alsó-Fülöp-barlang (Nižná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1180 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 6 m hosszú barlang.
  • Felső-Fülöp-barlang (Vyšná Filipčianska jaskyňa) – Kb. 1200 m tengerszint feletti magasságban, közel a Fülöp-hegy ormához, a hegy d. oldalán található kis, mintegy 8 m hosszú barlang.
  • Gąsienica-völgy
  • Jobb oldali-barlang (Pravá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a k., a nagyobbik a Jobb oldali-barlang. A barlang egy óriási üreg a gránitkőzetben, méretei: 2,5 m széles, 3 m magas és 4 m hosszú. Az alja ferde, emelkedő.
  • Bal oldali-barlang (Ľavá jaskyňa) – Kb. 2250 m tengerszint feletti magasságban a Gąsienica-torony d. csúcsfalának lábánál, a Zawratról a Svinicára vezető jelzett ösvénytől kissé feljebb két kis barlang található. Közülük a kisebbik a Bal oldali-barlang.

Tátraalji települések

Thumb
Magastátra város
Thumb
A Grandhotel épülete Ótátrafüreden
Thumb
A Szent Egyed tér Poprádon
Thumb
A késmárki Thököly-vár kapuja
Thumb
Szepesváralja

Menedékházak

További információk Magyar neve, Szlovák neve ...

A hegység kutatói

A magyar természetjárás kialakulása a 17. század első felében az egykori Magyar Királyság területéhez tartozó Magas-Tátra környékén kezdődött.

  • Frölich Dávid (1595, Késmárk – 1648. április 24., Lőcse) – Geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus volt, sőt jelentős fizikai ismeretekkel is rendelkezett. Magányos alakja e századnak, korát sok szempontból megelőzte, tanítványa, követője nem volt, és az utókor még sokkal mostohábban bánt vele, mint Honterus Jánossal, a tudós nyomdásszal és tanítómesterrel, akinek műveivel legalább a szorgalmas filológusok és egyháztörténészek foglalkoztak.
  • Augustini ab Hortis Keresztély (1598. december 6., Neisse, Szilézia – 1650. augusztus 21., Kakaslomnic, Szepes vm., sírja az evangélikus templomban) – Orvos és természettudós.
  • Daniel Speer
  • idősebb Buchholtz György (1643. április 1., Kisszeben, Sáros vm. – 1724. május 11., Kakaslomnic)
  • ifjabb Buchholtz György (1688. szeptember 3., Késmárk – 1737. augusztus 3., Késmárk)
  • Bél Mátyás (1684. március 24., Ocsova, Zólyom vármegye – 1749. augusztus 29., Pozsony)
  • Buchholtz Jakab (1696. december 29., Késmárk – 1758. május 14., Késmárk) A Tátra és környékének elhivatott kutatója. Elsajátított tudása csodákba és kincsekbe vetett naiv hitével keveredett. Késmárkon szűcsmester volt.
  • Czirbesz András (1732. szeptember 11., Szepesváralja – 1813. január 12., Igló) – 1757-től evangélikus lelkipásztor Iglón, 1791-től 13 szepességi város szenátora, természettudós (mineralógus), történész, érmegyűjtő. Nagy kőzetgyűjteménye volt. A legkorábban nyomtatásban megjelent, az egész Tátrát bemutató leírás az iglói cipszer evangélikus lelkésztől származik.
  • Robert Townson (1762, Spring Grove, Marshgate, Surrey, Anglia – 1827. június 27., Varro Ville, sírja Paramatta-ban, Ausztrália) –
  • Göran Wahlenberg (1780. október 1., Skarphytta k. Filipstad, Värmland megye, Svédország – 1851. március 22., Uppsala, Svédország) – Svéd orvos, botanikus, földrajztudós, geológus. Az uppsalai egyetemen szerzett orvosi diplomát 1806-ban; 1826-tól az Uppsalai Egyetem botanika tanára majd 1829–1851 között botanika és orvostudomány tanára. Skandinávia, Finnország, a Kárpátok és az Alpok növényzetének kutatója.
  • Genersich Keresztély (1759. január 3., 4. vagy 8., Késmárk – 1825. április 30., Késmárk) – Mineralógus, történész, teológus, a késmárki Líceum tanára (1786–1795), 1789-től evangelikus másodlelkész Késmárkon. Egyetemi tanulmányait Jénában, Göttingenben és Utrechtben végezte. Kétkötetes történelmi munkájával (Merkwürdigkeiten der Königlichen Freystadt Késmark in Oberungarn, am Fusse der Carpathen (I.: Kassa 1804., II: Lőcse 1804.)) vált híressé. A mű nemcsak Késmárk, hanem az egész Szepesség és a Tátra múltjával, egyéniségeivel foglalkozik. E műben található az első írásban feljegyett tátrai kirándulás (Laszky Beáta késmárki polgárokkal 1565-ben).
  • Mauksch Tamás (1749. december 20., Késmárk – 1832. február 10., Késmárk)
  • Berzeviczy Gergely (1763. június 15., Kakaslomnic – 1822. február 23., Kakaslomnic) – Politikai gazdaságtannal foglalkozó közgazdász, ügyvéd, Kakaslomnic társtulajdonosa (ezzel a Magas-Tátra részének is), egyéb szepességi birtokok tulajdonosa, a tátrai turizmus egyik első úttörője.
  • Asbóth János (1768. december 13., Nemescsó – 1823. június 19., Zombor)
  • Genersich Sámuel (1768. február 15., Késmárk – 1844. szeptember 2., Lőcse)
  • Albrecht von Sydow (1799, Potsdam, Németország – 1861, Magdeburg, Németország) – Német földrajztudós, Tátra-kutató, a porosz hadsereg tisztje, topográfusa, tábornoki rangig vitte. Ritter Károly berlini geográfus előadásától inspirálva 1827-ben járt a Tátrában, akkor még hadnagyi rangban.
  • Rainer János György (1800. április 3., Szepesszombat – 1872. február 23., Szepesszombat) – 1833–1868 között Ótátrafüreden szállodavezető. Nagy érdemei vannak a település fejlesztésében: a szanatóriumok, utak építésében.
  • Blasy Ede (1820. május 3., Felka, Szepes vármegye – 1888. június 25., Felka) – Nagy zergevadász, felkai kereskedő és közbirtokos.
  • Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) (1873–1920, 1992-től ismét)
  • Grósz Alfréd (1885. augusztus 25., Késmárk, Szepes vm. – 1973. március 1., Késmárk, Szepes vm.)Komarnicki Gyula Dr. (1885. február 22., Budapest – 1975. augusztus 27., Budapest, sírja a Farkasréti temetőben)

A hegymászók „11 parancsolata”

Néhány szabály, amelyet még a legjobb hegymászóknak is szem előtt kell tartaniuk.

Mivel a Magas-Tátra a világ legkisebb területű magashegysége, ezért az időjárási ciklonokat, hosszú időre nem képes magához bilincselni, ezért elképzelhetetlenül kiszámíthatatlan tud lenni az időjárása. Sok esetben nyáron az erős napsütés miatt kell magunkon tartani a felső öltözéket, de pár nap múlva, pedig lehet, hogy a hideg, esős idő miatt kell elővenni a hátizsákból a téli meleg holmit.

Méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, s emiatt arányaihoz képest nagy számban szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.

  • Mielőtt túrára indulsz, gondosan tanulmányozd mindazokat a lehetőségeket és utakat, amelyeket a túra megszakítása esetén a visszafordulásra felhasználhatsz!
  • Időt bőven hagyj mindenre! Inkább a sátradban ebédelj, mint a sziklafalban vacsorázz! Soha nem indulhatsz túl korán!
  • Ha veszélybe kerülsz, ne habozz! Gyorsan, de megfontoltan döntsd el, mi módon kerülhetsz ki belőle! De a végrehajtás ne legyen kapkodó, nehogy emiatt még nagyobb bajba kerülj.
  • Ügyelj az objektív veszélyekre!
  • Bizonytalan idő esetén az indulás előtt készíts mérleget: az egyik serpenyőbe a vállalkozási kedved, a másikba a körültekintést és az óvatosságot vesd!
  • Hirtelen időváltozás vagy úttévesztés esetén ne erőszakold a túra véghezvitelét! Mindaddig megismételheted azt, ameddig élsz. De élve talán csak úgy maradsz, ha visszafordulsz! (Ne feledd: a hegy megvár!)
  • Tudod mikor kell a legjobban vigyáznod? Ha túljutottál a nehézségeken! Kiváló hegymászók lelték halálukat könnyű terepen könnyelműségük miatt.
  • Ha vezetsz, légy tekintettel túratársaid képességeire! Ha bárkitől többet követelsz, mint amit tud, ugyanúgy jársz, mint amikor saját képességeid becsülöd túl.
  • Az egyedül járás még a turistáknak sem ajánlatos! Az egyedül járó hegymászó az életét teszi fel tétként egy szerencsejátékban.
  • A menedékházba nem a pénzedért fogadnak be, ne lépj fel túlzott igényekkel! És ne alacsonyítsd le kocsmává! Az alkohol különben is veszélyes túratárs!
  • Meg kell tanulnod, hogy bajban hogyan segíthetsz másokon és magadon. A mentés módszerét és gyakorlatát hibátlanul kell tudnod. Ha jól alkalmazod, emberéletet menthetsz meg. Gondolj arra, hogy a legjobban felkészült hegymászó is kerülhet objektív veszélybe, vagy egyszer ö is elkövethet hibát!

Irodalom

  • Tatranské XIX. storočie a jeho osobnosti – Zborník štúdií podtatranských autorov.

Jegyzetek

Források

További információk

Képgalériák a Magas-Tátráról

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads