Robert Doisneau

Korai évek

Szülei fiatal korában meghaltak. Apja vízvezeték-szerelő volt és az első világháborúban esett el szolgálat közben, amikor Doisneau még csak négyéves volt, anyja pedig hétéves korában hunyt el, így rokonok nevelték fel.

Nyomdász szakiskolába járt 1925-1929 között. Itt találkozott elsőként a művészetekkel, és litográfiát is tanult.

Karrierjének kezdete

1932-ben eladta első fotóriportját a Excelsior magazinnak.

1934-ben alkalmazta a Renault cég Billancourt-ban, ahol öt évet dolgozott, mint műszaki fényképész. Nagy formátumú kamerát használt és magnézium-villanófényt. Később így emlékezett vissza erre az időszakra: „A karrier kezdete volt, de az ifjúság vége”. 1939-ben elbocsátották, mert folyton elkésett a munkából. Ezután képes levelezőlapok kiadói számára készített fotókat, mint szabadúszó. Már a kezdetektől fogva „kettős életet élt”: munkája után Párizs utcáin kószált és Rolleiflex gépével felvételeket készített a mindennapi életről. Kezdetben ezek a felvételek senkit sem érdekeltek.

1936-ban feleségül vette Pierrette Chaumaison-t. Két lányuk született, Annette (1942) és Francine (1947). Annette 1979-től mint asszisztens dolgozott Doisneau-nak egészen apja haláláig.

1939-ben a Rapho Photo ügynökségtől Radó Károly (Charles Rado) alkalmazta és utazó fotográfusok lettek, Franciaországban keresnek eladható riporttémákat. Doisneau ekkor készíti el első profi utcai fotóját. Így dolgozott a háború kitöréséig, amikor is besorozták a hadseregbe, ahol szintén fotósként szolgálhatott.

1940-ben, miután Franciaország kapitulált, így civilként hasznosította nyomdásztudását, hamis papírokat és személyi okmánymásolatokat készített a francia ellenállásnak egészen a háború végéig. Párizs felszabadítását is fényképezte.

Háború utáni időszak

Doisneau legfontosabb fotóit a háború után készítette. Szabadúszó fotósként képeket készített a Life, a Le Point, az Action, a Regards és a Vogue magazinoknak. A Vogue-nál évekig dolgozott, de kényelmetlenül érezte magát a divat világában.

Rövid ideig csatlakozott az Alliance fotóügynökséghez, de 1946-ban visszatért a Rapho Photo ügynökséghez és élete végig ott is maradt, habár Henri Cartier-Bresson meghívta a Magnum ügynökséghez, amelynek Robert Capa is tagja volt.

1948-ban a Vogue magazin számára készített divatfotókat. A szerkesztők remélik, hogy újfajta szemléletmódot hoz a divatfotózásba, de Doisneau nem kedvelte a beállított képeket és a modellek fotózását, így amikor csak tehette, a stúdiómunka után fotózni ment Párizs utcáira. Türelmesen várta Leica gépével a megfelelő pillanatot, amikor megörökíthetett valami múló eseményt a hétköznapi emberek napi tevékenységében. Számára nem volt szép vagy csúnya, de a háború után megtagadta, hogy a nyomorról és az erőszakról készítsen fotókat. Blaise Cendrars íróval közösen 1949-ben kiadta első könyvét.

1950 márciusában készítette el legismertebb fotóját, mely A csók a városháza előtt (Le baiser de l'hôtel de ville) címen vált ismertté . A forgalmas utcán egy pár csókolózik, a kép Párizs ikonikus fényképévé vált. A képet első alkalommal, 1950 júniusában a Life magazin közli egy Párizs szerelmeseit bemutató cikk illusztrációjaként.

Ezt kiállítások követik New Yorkban és Chicagóban. Ezután nehezebb időszak következik az illusztrált magazinok számára az 1960-as években, Doisneau ekkor visszatér a kereskedelmi fotózáshoz. 1960-ban az USA-ban fényképez. 1968-ban a Szovjetunióban készít képeket.

Az 1980-as évek elején egy új generáció fedezi fel a műveit, amik posztereken és képeslapokon jelennek meg. Ez a népszerűség azonban problémákkal jár Doisneau számára, mert a francia törvények értelmében mindenki rendelkezik a saját képmásának jogaival, így sorra jelentkeznek nála egykori modelljei és barátai és kártérítést követelnek. Doisneau kénytelen elismerni, hogy nem minden képe ábrázol spontán szituációt.

Doisneau munkája eltávolodást jelentett a piktorializmustól. Befolyásolták a modern és szürreális mozgalmak, amik a 20. század elején jelentek meg. Brassai munkái nagy hatással voltak rá, és befolyásolták párizsi fényképész barátai is: Willy Ronis, Izis és Cartier-Bresson. Blaise Cendrars íróval és Jacques Prévert költővel is dolgozott. Doisneau azt mondta, Prévert volt az, aki arra tanította, hogy bízzon saját magában a mindennapi élet fotózásában (amit akkoriban a legtöbben elhanyagoltak). Munkái szenvedélyesen ábrázolják Párizst, különösen a külvárosokat. Képein a mindennapi pillanatok az élet szépségét és abszurditását ragadják meg. Érzéke volt a humoros helyzetek ábrázolásához, de szatírája sohasem bántó. Bár sokan megvádolták szentimentalizmussal, dokumentarista módon ábrázolta a 20. század egyik letűnt korszakát.

Számos francia vagy Franciaországban élő hírességet fotózott, mint Jean Cocteau, Fernand Léger, Georges Braque és Pablo Picasso.

1994-ben hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Felesége mellé temették a raizeux-i temetőbe.

Robert Doisneau

1992-ben
Született	1912. április 14. Gentilly
Elhunyt	1994. április 1. (81 évesen) Montrouge
Állampolgársága	francia^[1]^[2]
Nemzetisége	francia
Házastársa	Pierrette Chaumaison
Gyermekei	két gyermek: Annette Doisneau Francine Deroudille
Foglalkozása	fotóművész
Iskolái	École Estienne
Kitüntetései	A Szovjetunió Állami Díja
Sírhelye	Cemetery of Raizeux

weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Doisneau témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Korai évek

Karrierjének kezdete

Háború utáni időszak

Publikációk

Díjak, elismerések

Jegyzetek

Források

További információk

Szakirodalom

Wikiwand - on