Strasbourg
város Franciaországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Strasbourg (maɡyar kiejtése: [strazburg], francia kiejtés (IPA): [stʁazˈbuːʁ], németül: Straßburg [ˈʃtʁaːsbʊʶk], elzásziul Strossburi[g] vagy Schdroosburi, rajnai frankul Strossburch, deákul Argentoratum) város Franciaország keleti határán, ahol az Ill folyó a Rajnába torkollik. Grand Est régió (korábban Elzász régió) és Bas-Rhin megye székhelye. Itt található az Európai Parlament, az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.
Remove ads
Fekvése
Strasbourg az utak városa, a Vogézek és a Jura közötti átjáró keleti kapujában, a Rajna bal partján fekszik. Vele átellenben, a jobb parton a német Kehl található. A két várost és a két országot az Európa-híd köti össze.
A világörökség részeként védelmet élvező történelmi városmag (Grand Ile) az Ill-folyócska szigetén terül el. Az új, főleg ipari területek egészen a német–francia határig, a Rajnáig nyúlnak.
Remove ads
Éghajlata
Remove ads
Története
A város latin neve: Argentoratum és Germania Superior (Felső-Germánia) provinciának fontos katonai erődítménye volt. Az ókorban a település kelta falu, neve Argentorate volt. A római időkben a várostól északra húzódott a limes. A 4. századtól püspöki székhely. Az 5. század folyamán az alemannok, a hunok és a frankok is elfoglalták.
496-ban újjáépítették. I. Klodvig frank király ekkoriban vette fel a kereszténységet, amit természetesen alattvalói is követtek. Püspöki székhely lett. A régióban ekkor még nagyon kevés püspökváros volt. A 9. században építették fel a katedrálist. 842-ben Német Lajos és Kopasz Károly itt írták alá a Frank Birodalom felosztásáról szóló egyezményt.
A 13. században már fontos kereskedelmi központ volt. 1349-ben több mint 2000 zsidót küldtek máglyára. 1370 és 1390 között, a százéves háború idejében rablóbandák érkeztek a városba, amelyek sokszor fel is égették. 1439-ben felépítették a strasbourgi székesegyház északi tornyát, amely 1874-ig a világ legmagasabb épülete volt.
A 15. században itt élt Johannes Gutenberg könyvnyomdász, ekkor lett a város nyomdai központ.
A reformáció már 1518-ban ideérkezett. 1524-ben már templomot is építettek az evangélikusok. Az 1530-as években V. Károly császár harcot indított a protestánsok ellen.
1618-ban, a harmincéves háború kezdetén a város a Német-római Birodalom része volt, de 1638-ban már Franciaországé lett. 1789-ben, a francia forradalom kezdetén a város lakossága 60 000 fő körül mozgott. A polgármestert elűzték. 1792-ben, a Claude Joseph Rouget de Lisle órásmester által, a katonáknak itt írt dal Marseillaise néven a francia himnusz lett.
1871-ben Német Birodalom része lett. 1918-ban került vissza Franciaországhoz. 1895-től kezdve a város rohamos fejlődésnek indult. Megépült a vasút.
A második világháború idején ismét Németország része volt, majd a győztesek jogán visszatérítették a Francia Köztársaságba. Azóta neve francia alakja a hivatalos. (Toldalékolása a magyar kiejtése miatt kötőjel nélküli.)
Remove ads
Közlekedés
Villamos
A CTS által üzemeltetett strasbourgi villamoshálózat (franciául: Tramway de Strasbourg, németül: Straßenbahn Straßburg, elzásziul: D'Strossabàhn Strossburi(g)) hat villamosvonalból áll (A, B, C, D, E és F), amelyek a franciaországi Elzászban található Strasbourg és a németországi Baden-Württembergben található Kehl városokban közlekednek. Ez egyike azon kevés villamoshálózatnak, amely nemzetközi határt keresztez, a bázeli, |genfi és saarbrückeni villamosokkal együtt. Strasbourg első villamosvonala, amely eredetileg lóvontatású volt, 1878-ban nyílt meg. 1894 után, amikor bevezették az elektromos villamosrendszert, kiterjedt villamoshálózat épült ki, több hosszabb távú vonallal a Rajna mindkét oldalán.
A rendszer használata az 1930-as évektől kezdve visszaesett, és 1960-ban, sok más villamoshálózathoz hasonlóan, megszűnt. A város tömegközlekedési igényeinek stratégiai átgondolása azonban a rendszer újjáépítéséhez vezetett, amelynek sikere más nagy francia városokat, például Montpellier-t és Nizzát is arra ösztönzött, hogy újra megnyissák villamoshálózatukat. Az A és D vonalak 1994-ben, a B és C vonalak 2000-ben, az E vonal 2007-ben, az F vonal pedig 2010-ben nyílt meg. Ez a villamosvasút 1990-es évekbeli újjászületésének figyelemre méltó példájának számít. A strasbourgi kísérlet, valamint a nantes-i sikerek 1985 óta több más francia városban is villamosvonalak építéséhez vezettek, és a villamoshálózat bővítése Strasbourgban és egész Franciaországban továbbra is folyamatban van. 2017 óta a villamoshálózat eléri Kehlt is a Rajna jobb partján, Németországban. Bár a korábbi villamoshálózat is tartalmazott időnként ilyen Rajna-átkelő vonalat, ez a Rajna-szakasz 1871-től az első világháború végéig, valamint a második világháború alatt, amikor Elzász (Strasbourg-gal együtt) Németországhoz került, nem képezte a francia–német határt.Remove ads
Látnivalók
- Strasbourg legfontosabb látványossága az Ill-szigeten elterülő történelmi belváros (Grand Ile), amely 1988-ban került fel a UNESCO Világörökség listájára.
- Nemzeti színház
- Prefektúra
- Nemzeti és egyetemi könyvtár
- Főposta
- Város fürdő
- Egyetemi palota (1884)
- Igazság palota
- Gare de Strasbourg – Főpályaudvar (1878)
Remove ads
Múzeumok
- Elszázi múzeum
- Régészeti múzeum
- Szépművészeti múzeum
- Természeti múzeum
- Történelmi múzeum
Európai intézmények
A városban több európai közösségi intézménynek is van székhelye:
Oktatás
Híres emberek
A városban születtek
- Sebastian Brant (1457–1521), német humanista és író
- Jacob Sturm von Sturmeck (1489–1553), német politikus és református teológus
- Johann Fischart (1546–1591), német író
- Sebastian Stoskopff (1597–1657), német-francia csendéletfestő
- Albrecht Kauw (1616–1681), svájci csendéletfestő, veduta festő
- Heinrich Leopold Wagner (1747–1779), német drámaíró
- Jean-Baptiste Kléber (1753–1800), francia tábornok a forradalmi és a napóleoni háborúk idején
- August Schiebe (1779–1851), német pedagógus és kereskedelemügyi író
- I. Lajos bajor király (1786–1868), a Wittelsbach-házból származó pfalz–zweibrückeni herceg
- Edouard Guillaume Eugène Reuss (1804–1891), német protestáns hittudós, író
- Gustave Doré (1832–1883), francia festő, szobrász, illusztrátor
- Charles Friedel (1832–1899), francia kémikus és mineralógus
- Émile Waldteufel (Charles Émile Lévy) (1837–1915), zeneszerző, karmester
- Paul Émile Appell (1855–1930), francia matematikus
- Charles Münch (1891–1968), francia komolyzenei karmester
- Hans Albrecht Bethe (1906–2005), német–amerikai Nobel-díjas fizikus
- Max Bense (1910–1990), német filozófus és író
- Marcel Marceau (1923–2007), francia pantomimművész
- Claude Rich (1929–2017), francia színész
- Tomi Ungerer (1931–2019), francia-német író, karikaturista
- Herbert Léonard (1945–), francia énekes
- Éliette Abécassis (1969–), francia író és filozóus
- Valérien Ismaël, (1975–), francia labdarúgó
- Petit (szül: Armando Teixeira), (1976–), portugál válogatott labdarúgó, edző
- Paul-Henri Mathieu (1982–), francia hivatásos teniszező
- Matthieu Totta alias M. Pokora (1985–), énekes
- Arsène Wenger (1960–), francia labdarúgó, edző
A városban éltek
- Martin Bucer reformátor
- Johann Wolfgang von Goethe 1770-ben itt tanult
Testvérvárosai
Boston, USA (1960)
Leicester, Egyesült Királyság (1960)
Stuttgart, Németország (1962)- Drezda, Németország (1990)
Ramat Gan, Izrael (1991)
Jacmel, Haiti (1996)
Nyizsnyij Novgorod, Oroszország (1997)
Fez, Marokkó
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads