(1828–1900) magyar keramikusművész, nagyiparos From Wikipedia, the free encyclopedia
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.
Zsolnay Vilmos | |
Zelesny Károly felvétele (1900) | |
Született | 1828. április 19. Pécs |
Elhunyt | 1900. március 23. (71 évesen) Pécs |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | |
Sírhelye | Zsolnay-mauzóleum |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zsolnay Miklós és Ballay Terézia fia.[2] A Zsolnay (Zsolnai, Zolnai) család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint, Feyerabend Ágoston - ugyancsak szabó[3] - fiatal özvegyét.[4]
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[5] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el, s a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.
Zsolnay Vilmos 1855-ben feleségül vette Bell Terézt (1832–1918).[6] Házasságukból született:
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.
A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.
Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.
A budapesti Párisi Nagy Áruház (Divatcsarnok) egyik termét róla nevezték el, ahol sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.
Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016–17-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.