Zsolnay Vilmos

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.^[1]) keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője.

Zsolnay Vilmos
Zelesny Károly felvétele (1900)
Született	1828. április 19. Pécs
Elhunyt	1900. március 23. (71 évesen) Pécs
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	keramikus vállalkozó
Kitüntetései	Ferenc József-rend Francia Becsületrend (1878)
Sírhelye	Zsolnay-mauzóleum
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Zsolnay Vilmos mellszobra

A Zsolnay-kút Pécsett (részlet)

Élete

Zsolnay Miklós (1793–1880), pécsi kereskedő,^[2] és Ballay Terézia fia.^[3] A Zsolnay (Zsolnai, Zolnai) család szombathelyi eredetű, Zsolnay Vilmos nagyapja, Zsolnay József szabómester költözött Pécsre, ahol 1796-ban feleségül vette Edelmayer Katalint, Feyerabend Ágoston - ugyancsak szabó^[4] - fiatal özvegyét.^[5]

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotóművész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.^[6] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.

Nem sokkal 72. születésnapja előtt hunyt el, s a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájába temették.

Házassága és leszármazottjai

Zsolnay Vilmos 1855-ben feleségül vette Bell Terézt (1832–1918).^[7] Házasságukból született:

• Zsolnay Miklós (1857. október 30. – 1922. február 25.)
• Zsolnay Júlia (1856. február 15. – 1950. április 2.), kopasznyai Sikorski Tádé (1851–1940) felesége^[8]
• Zsolnay Teréz (1854. május 21. – 1944. május 16.), alsómátyásfalvi Mattyasovszky Jakab (1846–1925) okleveles bányamérnök, geológus^[9] felesége

Zsolnay-kerámiát alkalmazó építészek

• Steindl Imre
• Lechner Ödön
• Árkay Aladár
• Korb Flóris
• Giergl Kálmán
• Lajta Béla
• Pecz Samu
• Raichle J. Ferenc
• Schulek Frigyes

Emlékezete

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.

A Zsolnay alapította gyárat 1945 után államosították, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás óta Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven széles választékban állít elő kerámiatermékeket.

Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

A budapesti Párisi Nagy Áruház (Divatcsarnok) egyik termét róla nevezték el, ahol sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.

Irodalom

• Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
• P. Horváth Tamás: Tündérváros – Zsolnay Miklós titkos élete, Prae.hu – Palimpszeszt (2014)

Film

• A föld szeretője (2010) – Pozsgai Zsolt (forgatókönyvíró, rendező), Őze Áron (főszereplő)

Egyéb

Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016–17-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.