Odiszéasz Elítisz

Odiszéasz Elítisz (görögül: Οδυσσέας Ελύτης, írói álneve Odiszéasz Alepudélisz, görögül: Οδυσσέας Αλεπουδέλλης; Iráklio, 1911. november 2. – Athén, 1996. március 18.) görög költő, esszéista és műfordító, akit a romantikus modernizmus fő képviselőjének tartanak Görögországban és a világban. 1979-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.^[10]

Odiszéasz Elítisz
Született	Οδυσσέας Αλεπουδέλης 1911. november 2.[1][2][3][4][5] Iráklio
Elhunyt	1996. március 18. (84 évesen)[1][2][3][4][5] Athén
Álneve	Οδυσσέας Ελύτης
Állampolgársága	görög
Élettársa	Ioulita Iliopoulou
Foglalkozása	fordító költő műkritikus író
Iskolái	Athéni Egyetem (kémia)
Kitüntetései	irodalmi Nobel-díj (1979, 800 000 kr)[6][7] a Paris-Sorbonne Egyetem díszdoktora (1980. február 23.)[8]
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Első athéni temető[9]
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fontosabb művei	Axion Esti
Odiszéasz Elítisz aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Odiszéasz Elítisz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életrajz

Régi leszboszi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot 1911. november 2-án Krétán, Iráklio városában. Nem sokkal később családja Athénban telepedett le, ahol Odiszéasz Elítisz befejezte középiskolai tanulmányait és ezt követően az Athéni Egyetemen(wd) jogot kezdett tanulni. Első költeménye 1935-ben jelent meg, a Ta Néa Grámata(wd) (görögül: Τα Νέα Γράμματα) irodalmi lapban.^[11]

1937-ben a korfui Tartalékos Tiszti Kadétiskolát látogatta. A második világháború kitörésekor az 1. hadtest főhadiszállásán szolgált hadnagyi rangban, majd a 24. ezrednél a frontvonalon teljesített szolgálatot. A görögországi német megszállás alatt és Görögország felszabadulását követően is aktívan tevékenykedett költőként, sorra jelentek meg versgyűjteményei és számos esszét írt a kortárs költészetről és művészeti problémákról.^[11]

1945 és 1946 között, illetve 1953 és 1954 között töltötte be a Görög Nemzeti Rádió Alapítvány(wd) programigazgatói pozícióját. Továbbá volt a Görög Nemzeti Színház(wd) igazgatótanácsának a tagja, a Görög Rádió és Televízió igazgatótanácsának elnöke és a Görög Nemzeti Turisztikai Szervezet tanácsadó bizottságának a tagja az athéni fesztiválon(wd).^[11]

1948 és 1952 között, illetve 1969 és 1972 között Párizsban telepedett le. Mindeközben filológiai és irodalmi előadásokat hallgatott a Sorbonne Egyetemen és megismerkedett a világ avantgárd úttörőivel (például Pablo Picassoval, Pierre Reverdyvel (wd), Alberto Giacomettivel).^[11]

1960-ban megkapta a görögországi Első Állami Költészeti Díjat. 1965-ben a Főnix Rend(wd) kitüntetéssel jutalmazták. 1975-ben a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem Filozófiai Karától díszdoktori címet kapott és Mitilíni(wd) város díszpolgárává tüntették ki.^[11]

Magyarul megjelent művei

• Odiszéasz Elítisz: A nappal születése. Székely Magda, Képes Géza, Papp Árpád (fordítók); Szabó Kálmán (válogatta, az utószót és a jegyzeteket írta). Budapest: Európa Könyvkiadó. 1981. 171. o.