Szecesszió

A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. A századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden országban másként nyilvánult meg. Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl. Felmerült többek között az az értelmezési lehetőség, hogy a szecesszió az avantgárd legkorábbi fázisa. Az irányzatról kialakult negatív vélemények máig nehezítik az értékelést, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy 20. században és napjainkban is a szecesszió fokozatosan, majd egyre tömegesebben a kereskedelmi képzőművészet és a giccs forrásává vált.

Nem tévesztendő össze a következővel: secessio plebis.

Szecesszió
Alfons Mucha litográfiája
művészeti ág: építészet, festőművészet, grafika, iparművészet
Időszak	1890-es évek – 1910-es évek
Elterjedés	Európa
A Wikimédia Commons tartalmaz Szecesszió témájú médiaállományokat.

Gresham Palota, Budapest (Quittner Zsigmond és a Vágó fivérek alkotása)

Tündérpalota, Budapest (Kőrössy Albert Kálmán)

Cifrapalota, Kecskemét (Márkus Géza)

Az 1910-es bécsi vadászati kiállítás magyar pavilonja

A szecesszió kialakulása

A szecesszió fogalma először még nem a művészetben, hanem a 19. századi amerikai történelemben lett ismert, ezzel a jelzővel illették ugyanis az Amerikai Konföderációs Államok kiválását, valamint az ezzel kapcsolatos eszméket és az azokat hirdető személyeket.

Az amerikai polgárháború után megszűnő Konföderációval a kifejezés is kissé feledésbe merült, míg harminc évvel később az európai művészvilág révén újra ismertté nem vált, szinte el is feledtetve korábbi szerepét.

A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok).

Első felbukkanása a művészetben John Ruskin (1819–1900) angol író nevével függ össze, aki számtalan könyvet, írást hagyott hátra az irodalomról, a festészetről, az építészetről, a szobrászatról és esztétikáról. Könyveiben felvetett ötletei először az Arts and Crafts (magyar nyelven: Művészetek és kézművesség) mozgalmában realizálódtak és váltak populárissá a művészek körében. Írásai alapján alakultak ki a szecessziós stílus fő motívumai, illetve a természethez fordulás újra felfedezése is.

Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

Egyéb elnevezései

A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. Míg az Osztrák–Magyar Monarchiában a Sezession szót alkalmazták (egy bécsi kiállítási épület neve volt ez, ahol az akadémizmussal szembehelyezkedő művészek állították ki műveiket), addig Franciaországban az art nouveau („új művészet”), Nagy-Britanniában pedig a modern style („modern stílus”) volt az elfogadott elnevezés (ma az angoloknál is az art nouveau kifejezés használatos). Németországban a Jugendstil (a müncheni „Jugend”, azaz „Fiatalság” című folyóirat után) és a Wellenstil („hullámstílus”), Spanyolországban a Modernismo, Olaszországban a stile floreale („virágos stílus”) és a stile Liberty, az Amerikai Egyesült Államokban pedig a Tiffany style elnevezés terjedt el.

Építészet

Sagrada Família (tervező: Antoni Gaudí)

Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát.

Ausztria szecessziós építészete

Ausztriában (akkor Osztrák–Magyar Monarchia) a Bécsi Iskola mesterei jutottak vezető szerephez:

• Otto Wagner (1841–1918): a bécsi szecesszió vezető építészmestere, kiemelkedő épületei Bécsben a Majolikahaus, az Ankerhaus és a Wiener Stadtbahn 30 megállóhelye, köztük a Karlsplatz Pavilonjai.
• Joseph Hoffmann (1870–1956): a Stocklet Palota és a Kapfenbergi Színház elkészítője.
• Adolf Loos: a bécsi Steinerhaus építője.
• Joseph Maria Olbrich: a "Sezession" épülete Bécsben.

A katalán modernisme

Európában elsősorban Antoni Gaudí (1852–1926) katalán építész nevét szokták említeni, mint a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyéniségét. Gaudí zseniális épületei ma is csodálatra késztetik az embereket: évente százezrek zarándokolnak el, hogy műveit megtekintsék. Legfontosabb épületei: a Sagrada Família, a Güell park, a Casa Milà és a Casa Batlló (Barcelona).

A katalán modernizmus további meghatározó egyéniségei Josep Puig i Cadafalch és Lluís Domènech i Montaner voltak.

A Horta Múzeum utcafrontja

Az egyik Hankar ház

Angol szecessziós építészet

Angol építészek:

• Charles Rennie Mackintosh (1868–1928): a Glasgow-i Művészeti Iskola megépítője
• Henry Hobson Richardson
• Arthur Makmurdo (1851–1942)
• Richard Norman Show

Belgium szecessziós építészete

Belga építészek:

• Victor Horta (1861–1947): legnevesebb alkotásai Brüsszelben a Maison Solvay, a Palais d'Aubecq és a Tassel–ház, a Horta Múzeum stb.
• Henry van de Velde (1863–1957): univerzális alkotó, iparművész, építész és festőművész, leghíresebb épületei: Bloemenwerf (Uccle – Hollandia) és Haus Leuring (Sveningen – Hollandia)
• Paul Hankar (1861–1901) szecessziós épületein sok iparművészeti technikát alkalmazott (Hankar házak)

Francia szecessziós építészet

Francia építészek:

• Hector Guimard (1867–1942) – a párizsi Metró alkotója
• Émile André (1871–1933) – a Nancy Iskola képviselője

Német szecessziós építészet

Német építészek:

• Joseph Maria Olbrich (1867–1908): a bécsi szecessziós csoport egyik alapító tagja, a Darmstadti Művészkolónia létrehozója
• August Endell (1871–1925): a Müncheni Iskola képviselője, jelentős alkotása az Elvira Haus (München)

Magyar szecessziós építészet

Az Iparművészeti Múzeum épülete Budapesten (Lechner Ödön)

A szegedi zsinagóga kupolája

A Reök-palota homlokzati része, Szeged (Magyar Ede)

Magyar Ede: Szeged, Tábor utca 5. Kapualj

Bővebben: Szecessziós építészet Magyarországon

Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845–1914) nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője. Néhány jelentősebb épülete:

• Iparművészeti Múzeum, Budapest IX., Üllői út
• Földtani Intézet, Budapest XIV., Stefánia út
• Postatakarékpénztár, Budapest V., Hold utca (ma a Magyar Államkincstár épülete)^[1]
• Városháza, Kecskemét
• Törley-mauzóleum (Budapest)
• Kék templom, Pozsony
• Magyar Szecesszió Háza (állandó kiállítás és kávéház korabeli bútorokkal, Budapest V. Honvéd u. 3).

Lechner Ödön hatása óriási volt, gyakorlatilag egyidejűleg számolta fel az eklektikus törekvéseket és tette népszerűvé a szecessziót, mint nemzeti stílust. Követői egész Magyarországon akadtak. A Lechner-iskola a Felvidéktől a Bácskáig és Erdélyig számos nagyszerű középületet hagyott maga után. Ekkor épült például szecessziós stílusban a kiskunfélegyházi, a szabadkai és a marosvásárhelyi városháza. Az úri középosztály körében divatossá vált a szecesszió, ennek hatására a mezővárosokban élő tehetősebb polgárság igyekezte utánozni őket. Temesváron, Marosvásárhelyen, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Tiszakécskén, Kiskunhalason számos szecessziós lakóházat találunk.

További neves magyar, szecessziós stílusban alkotó építészek:

ResoArt Villa Róth Miksa ablaka, Fotós: Mohai Balázs

• Baumhorn Lipót
  • Mintegy 22 zsinagógát tervezett mór-arab-mediterrán elemekkel vegyített szecessziós stílusban, közülük egyik legszebb a szegedi zsinagóga.
• Jakab Dezső és Komor Marcell
  • Közigazgatási Palota és Kultúrpalota, Marosvásárhely
  • Szabadkai városháza
  • Dévai színház
  • Iparosotthon, Kecskemét
• Kós Károly
  • Kós-ház, Miskolc
• Kőrössy Albert Kálmán
  • A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium épülete
  • Tündérpalota, Budapest, Könyves Kálmán körút 40.
  • Kőrössy-villa, Budapest, Városligeti fasor 47. (ma ResoArt Villa^[2])
• Lajta Béla
  • Vakok Intézete, Budapest, Mexikói út 60.
• Magyar Ede
  • Reök-palota (Szeged)
• Márkus Géza
  • Cifrapalota, Kecskemét
• Medgyaszay István
  • Veszprémi Petőfi Színház
• Mende Valér
  • Luther-palota, Kecskemét
  • Református Újkollégium, Kecskemét
• Morbitzer Nándor és Vas József
  • Kiskunfélegyházi városháza
• Quittner Zsigmond
  • Gresham-palota, Budapest
• Raichle J. Ferenc
  • Gróf-palota, Szeged (műemlék)
• Székely László
  • Hungária fürdő, mai nevén Neptun fürdő - más néven „Székely Ház”, Temesvár
• Zrumeczky Dezső
  • A Fővárosi Állat- és Növénykert számos épülete Kós Károllyal együtt

Festészet, grafika

Gustav Klimt: Almáskert (1912)

Neves festők, grafikusok, illusztrátorok (válogatás)

Alfons Mucha litográfiája

• Alfons Mucha (1860–1939), cseh festőművész
• Gustav Klimt (1862–1918), osztrák festő, a Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession nevű egyesület alapítója
• Jan Toorop, holland festő
• Katalán festők: Ramón Casas i Carbó (1866–1932), Santiago Rusinol i Prats (1861–1931), Isidre Nonell
• Aubrey Beardsley (1872–1898), angol grafikus, illusztrátor, a szecessziós grafika legnagyobb hatású mestere
• Henri de Toulouse-Lautrec: francia posztimpresszionista festő, grafikai munkásságával a szecesszió előfutára
• További francia festők: (a francia art nouveau a posztimpresszionizmus körébe tartozók) Georges Seurat, Émile Bernard, Georges de Feure, Félix Vallotton, Victor Prouvé
• Stanisław Wyspiański (1869–1907) lengyel festő (egyben drámaíró és költő is)
• Jozef Mehoffer (1869–1946) lengyel festő

Magyar festők, grafikusok (válogatás)

• Rippl-Rónai József (1861–1927) – második festői korszakában a legjelentősebb képviselője a stílusirányzatnak
• Vaszary János (1867–1937) szintén posztimpresszionista, de egy korszakában ő is híve az irányzatnak
• Kernstok Károly korai művei és ablaküveg-terveivel kapcsolódik
• Körösfői-Kriesch Aladár (1863–1920) – a gödöllői iskola képviselője
• Nagy Sándor (1869–1951) – a gödöllői iskola képviselője
• Faragó Géza festő, plakáttervező
• Róth Miksa üvegfestő
• Gulácsy Lajos (1882–1932) festményei is rokoníthatók a szecesszióval, bár nem tartozott egy iskolához vagy irányzathoz sem.
• Horti Pál (1865–1907) alkotásai az iparművészet minden ágát (bútor, kerámia- és zománcművészet) képviselik.

Iparművészet

Róth Miksa: Stilizált virágmotívumos ablak az Alpár villában (1903)

A kerámiadíszítésre, az üvegfestésre, a csipkekészítésre, az ötvösművészetre, kisplasztikákra és az épületek belső dekorációjának kivitelezésére (bútorok) számtalan példa akad a korból.

Neves iparművészek

Az Amerikai Egyesült Államokban

• Louis Comfort Tiffany (1848–1933)

Angliában

• William Morris (1834–1896)
• James Abbott McNeill Whistler (1834–1903) dekoratőr

Franciaországban

• Auguste Daum (1854–1909) üveg – és kerámiamunkák
• Émile Gallé (1846–1904) üveg és kerámiamunkák
• Albert Louis Dammouse – kerámiamunkák
• Louis Majorelle (1859–1928) – bútorok készítése
• L. Falise – ötvösművész
• Henri Vever – ékszerész
• René Lalique – üvegművész

Magyarországon

• Toroczkai Wigand Ede az építészet mellett az iparművészetnek is kiváló mestere volt, híres nemes anyagokkal díszített (ezüstberakás, rózsa- és cédrusmarketéria) ebédlőszekrénye 1903-ból.
• Kozma Lajos építész iparművészként is jeles alkotó, nevezetes a Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezéséhez készített karosszéke, amelynek háttámlájára stilizált növényi díszítményeket faragott, amely egyben a magyar népi művészethez is kötődik.
• Zsolnay Vilmos kerámiáiról híres
• A Herendi Porcelánmanufaktúra a porcelán edényekről és kisplasztikákról nevezetes
• A Szontagh testvérekhez fűződik a csetneki csipke

• 
  Csetneki csipke a szecesszió jegyében
• 
  Tiffany üveg
• 
  Kerámiadíszítés brüsszeli lakóházon
• 
  Art nouveau kerítéslánc – Elisabeth Park – Brüsszel

Szépirodalom

A szépirodalmi szecesszióban elsőrendű szerep jut az esztétikumnak, az események és cselekmények részletekbe menő ábrázolásával szemben. Az irodalmi műveket nagyvonalú, laza szerkesztés, bővített mondatok, jelzőhalmozás, allegóriák, hangulati túlfűtöttség, finomság, a távol-keleti és ó-európai kultúrák motívumai jellemzik. Az irodalmi szecesszió stíluseszményének gyökerei az 1883-ban Brüsszelben Les Vingts (A Huszak) néven alakult csoportosuláshoz köthető. Franciaországban a Revue Blanche, Németországban a Jugend, a Simplicissimus és a Pan Insel, Ausztriában pedig a Ver Sacrum című lapokhoz kötődő irodalmi kör járult hozzá az irodalmi szecesszió kibontakozásához. Legjelentősebb képviselői közé tartozott a belga Maurice Maeterlinck és Émile Verhaeren, az angol Algernon Charles Swinburne, az ír Oscar Wilde, a francia Paul Claudel, az osztrák Arthur Schnitzler, Hugo von Hofmannsthal és Rainer Maria Rilke. A magyar irodalomban elsősorban Bródy Sándor, Szomory Dezső és Krúdy Gyula prózájában, illetve Ady Endre, Babits Mihály és Juhász Gyula lírájában mutatkoznak meg a szecesszió stílusjegyei.^[3] Bródyt, Krúdyt, Szomoryt egy tágabb körbe, az impresszionizmushoz sorolja Szerb Antal, majd Adynál, Babitsnál, Juhász Gyulánál kifejti azt is, hogy nem egyetlen stílusirány letéteményesei.^[4]

Galéria

• 
  Art nouveau
• 
  kovácsolt vas
• 
  erkélyek
• 
  Brüsszelben
• 
  Emléktábla
• 
  Szecessziós buszmegálló – Brüsszel
• 
  A Horta múzeum lépcsőháza
• 
  Hangszerek háza – utcafront részlet
• 
  Szecesszió Kőbányán: a Szent László Gimnázium