Veszprémi főegyházmegye
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A Veszprémi főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Vesprimiensis) a tizenkét magyarországi római katolikus egyházmegye egyike, egyike a Szent István által alapított egyházmegyéknek. Magyarország első püspöksége. A veszprémi püspökök koronázták meg a királynét, Boldog Gizellától Zita királynéig. A főegyházmegye védőszentje Szent Anna, társvédőszentje Boldog Gizella. Katedrálisa a veszprémi Szent Mihály-székesegyház.
_6.jpg)
Remove ads
Terület
Területébe tartozik Veszprém vármegye, Zala vármegye mintegy egynegyed része, valamint Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas vármegyék néhány települése.
Történelem
A 10. század végén Géza fejedelem által megalapított veszprémi egyházmegye nagy területe a Dunántúlon a Drávától egészen a Dunáig ért. Területéhez tartozott a középkorban Fejér, Somogy, Veszprém és Zala, vagy régi nevén Kolon vármegyéket, valamint a később megszűnt Pilis vármegyét. E hatalmas területen a 14. század elejére a pápai adólajstromok tanúsága szerint kb. félezer plébánia alakult ki, és a kolostorok száma is több volt mint száz.
A püspökség nagyon kötődött a magyar királynékhoz. Veszprém, már Szent István előtt, Géza fejedelem felesége, Sarolt óta a „királynék városa" volt. Az egyházmegye főpásztorának volt a joga a mindenkori királyné megkoronázása, s egyben ők voltak a királynék kancellárjai is. Az uralkodók gyakran bízták meg őket diplomáciai szolgálatokkal. A legismertebb diplomata-püspök a Mátyás király idején élt Vetési Albert püspök (1458–1486) volt. A 15. század második felétől egyre több püspök vállalkozott katonai feladatok felvállalására is, ilyen volt például a híres törökverő Beriszló Péter (1512–1520) is.
A török hódítás, a 16. században nem kímélte az egyházmegye területét sem. A Balatontól délre és keletre lévő nehezen védhető területek már a hódítás első évtizedeiben az oszmánok kezére kerültek, és maga a püspöki székhely, Veszprém is veszélyeztetve volt. Emiatt 1544-ben mind a püspök, mind a káptalan úgy döntöttek, hogy elhagyják a várost. A püspök a védettebb várába, Sümegre, a káptalan pedig Sopronba költözött. Veszprémet először 1552-ben foglalták el a török csapatok kb. másfél évtizedre. Ezen kívül még kétszer került törökök kezére a város: a tizenöt éves háború alatt, 1593 és 1598 között, illetve még egyszer, egy rövid időre 1683-ban. Ezeken kívül a magyar (és német) végvári katonaság uralta a települést. A Sümegen tartózkodó vagy országos politikai feladatokkal ellátó püspököknek alig nyílt lehetősége az egyházmegyéjükben élő hívek lelkigondozására.
A káptalan már a 17. század elején, 1630-ban visszatért a városba, a püspök visszatérésére azonban egy évszázadot kellett még várni. A 18. század elejétől az egymást váltó püspökök, elsősorban Volkra Ottó János (1710–1720), Acsády Ádám (1725-1744) és Padányi Bíró Márton (1745–1762) nagy erővel láttak hozzá az újjászervezéshez (Padányi például bezáratta a kocsmákat az istentisztelet alatt). Az elpusztult templomok, plébániák felújítása és újjászervezése, a protestánsok visszatérítése és a papnevelés újjáélesztése mellett nagy gondot fordítottak az egyházi fegyelem megszilárdítására is. Ekkor történt meg az egyházmegye területének első nagy átszervezése is. 1777-ben zalai és vasi plébániákból létrehozták a szombathelyi, a Fejér vármegyei területekből pedig a székesfehérvári püspökségeket. Ugyanekkor került át a pápai főesperesség a veszprémi püspökséghez a győritől. Az egyházmegye 19. század eleji főpásztorai közül Kopácsy József (1825–1842) a magyar nyelv ügye mellé állva 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvvezetést, pedig 1834-ben tanítóképzőt alapított. Ranolder János (1849–1875) pedig az egyházmegye városaiban alapított iskolákat, az ún. Ranolder-intézeteket.
A 20. század elején Hornig Károly püspök (1888–1917) elsőként a magyar püspökök közül kiadatta a püspökség római okmánytárát, 1907-1910 között pedig neoromán stílusban restauráltatta a leégett Szent Mihály-székesegyházat. A század második fele a megpróbáltatások ideje volt. A második világháború ideje alatt volt az egyházmegye püspöke Mindszenty József (1944–1945), a későbbi prímás, akit az akkori a nyilas diktatúra börtönbe zárt. Egyik utódja, Badalik Bertalan, aki már a kommunista diktatúra alatt (1949–1965) töltötte főpásztori idejének második felét, 1957-től hejcei magányban, egyházmegyéjétől távol volt kénytelen tartózkodni. A rendszerváltoztatás után, 1993-ban újabb szervezeti átalakuláson esett át az egyházmegye. A Balatontól délre eső Somogy megyei területekből II. János Pál pápa létrehozta a kaposvári püspökséget, s ezzel együtt Veszprémet érseki rangra emelte.
Remove ads
Szervezet
Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő püspökök
Területi beosztás
4 főesperesség van:
- Főszékesegyházi főesperesség (vezetője: Szabó János 2020–[1])
- Pápai főesperesség (vezetője: Dr. Mail József)
- Sümegi főesperesség (vezetője: Nagy József)
- Zalai főesperesség (vezetője: Bizderi János)
Minden főesperességen belül 2 kerület. A Főszékesegyházi főesperességen belül: Veszprémi kerület (vezetője: Nagy Károly) 23 plébániával és Várpalotai kerület (vezetője: Ajtós József) 15 plébániával. A Pápai főesperességen belül: Pápai kerület (vezetője: Földi István) 25 plébániával és Zirci kerület (vezetője: Horváth Lajos) 24 plébániával. A Sümegi főesperességen belül: Sümegi kerület (vezetője: Bakos Frigyes) 27 plébániával és Tapolcai kerület (vezetője: mb. Csonka Nándor) 22 plébániával. A Zalai főesperességen belül: Keszthelyi kerület (vezetője: Kiss László) 18 plébániával és Zalaszentgróti kerület (vezetője: Kapássy Ferenc) 26 plébániával.[2]
Egyházközségek
Az egyházmegye 180 plébániából áll, amit jelenleg 106 lelkipásztor lát el.
Tevékenységek
Hitélet
Az egyházmegyében 460 ezer ember lakik, ebből mintegy 300 ezer katolikus.
Jegyzetek
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads