FIA Formula–2 bajnokság
formaautó-versenysorozat (2017) From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A FIA Formula–2 bajnokság[1] egy formaautó-versenysorozat, ami 2017-ben indult a megszüntetett GP2 utódjaként, így most ez számít a Formula–1 „előszobájának”.
A versenysorozatot azért hozták létre, hogy egy minden csapat számára megfizethető bajnokság induljon, tökéletes felkészülést biztosítva a Formula–1-es pályafutásra. Az F2 szervezőbizottsága kötelezővé tette, hogy az összes csapat ugyanazt a futóművet, motort és gumiabroncs-szállítót használja. A versenyek főleg az európai versenypályákon zajlanak, de az első, 2017-es szezonban a Bahrain International Circuit aszfaltcsíkon és a Yas Marina Circuit versenypályán is kifutnak a pályára a 2017-es Formula–1 világbajnokság betétfutamaiként.
Remove ads
Versenyhétvége
Péntekenként kezdődnek a versenyhétvégék,[2] ekkor a pilótáknak egy 45 perces szabadedzés áll rendelkezésükre a 30 perces időmérő edzés előtt. Utóbbi dönt a szombaton rajtoló futam rajtsorrendjéről. A szombati futam során minden versenyzőnek kötelező egyszer kereket cserélnie. Vasárnap úgynevezett sprintversenyt rendeznek, ennek rajtsorrendjét pedig az előző napi futam befutója határozza meg, az elsőtől a nyolcadik helyezettig vasárnap fordított sorrendben rajtolnak el, így tehát a szombati főverseny nyolcadikja a pole-pozícióból, míg annak győztese a nyolcadik helyről. Itt nem kötelező a bokszkiállás.
Pontrendszer (2017–)
A főverseny első 10 helyezettje részesül bajnoki egységekben:
- Pole-pozíció: 4 pont
- Leggyorsabb kör: 2 pont
A sprintverseny első 8 helyezettje a következő pontokat kapja:
- Leggyorsabb kör: 2 p
Remove ads
Autó
Az autók felépítése (2017)
- Motortérfogat: 4,0 L DOHC V8
- Teljesítmény: 612 LE
- Aspiráció: Szívó
- Sebességváltó: 6 sebességes pillangó váltó
- Kormányzás: fogaskerekes
- Súly: 688 kg
- Hossz: 5065 mm
- Szélesség: 1800 mm
- Tengelytávolság: 3120 mm
- Glória (Halo): Nincs
- Üzemanyag: Elf LMS 101,6 RON ólommentes
- Üzemanyag-kapacitás: 125 liter (33 gallon)
- Gumiabroncs: Pirelli P Zero, félig esős és esős
Az autók felépítése (2018–2021)
- Motortérfogat: 3,4 L DOHC V6
- Teljesítmény: 620 LE
- Aspiráció: Turbófeltöltő
- Sebességváltó: 6 sebességes lapátváltó
- Kormányzás: fogaskerekes
- Súly: 755 kg
- Hossz: 5224 mm
- Szélesség: 1900 mm
- Tengelytávolság: 3135 mm
- Glória (Halo): Van
- Üzemanyag: Elf LMS 101,6 RON ólommentes
- Üzemanyag-kapacitás: 125 liter (33 gallon)
- Gumiabroncs: Pirelli P Zero, félig esős és esős
Remove ads
Szezonok
2017
A 2017-es szezon tizenegy fordulóból állt, tíz a Formula–1-es világbajnokság betétfutamaként került megrendezésre és egy önálló versenyt rendeztek Jerezben.[1] A szezon április 15-én Bahreinben kezdődött és november 26-án ért véget Abu-dzabiban. Az évad során a Prema Racing versenyzője, az újonc Charles Leclerc dominált, 7 győzelmet is szerzett, továbbá 10-szer állt pódiumra. A konstruktőrök között viszont a Russian Time gárdája bizonyult a legjobbnak és az ő egyik versenyzőjük, Artyom Markelov lett a 2. összetettben, míg a francia DAMS pilótája, Oliver Rowland a 3. helyen zárt.[3] Ez volt az utolsó szezonja a 2011-ben bevezetett Dallara GP2/11 kasztninak és a Mecachrome GP2 V8-as motorjának.
2018
A 2018-as évad tizenkét fordulóból állt, mind a tizenkét forduló a 2018-as Formula–1 világbajnokság betétfutamaiként és Jerez pedig kikerült a naptárból. Az idény április 7-én Bahreinben vette kezdetét és november 25-én ért véget szintén Abu-dzabiban. 2018-tól egy vadonatúj konstrukcióval, a Dallara F2 2018-as autókkal, valamint a holland Van Der Lee Turbo Systems által szállított vadonatúj 3,4 literes (207 cu) V6-os turbómotort használják a sorozatban.[4] A bajnok egy újonc versenyző, az ART Grand Prix pilótája George Russell lett.[5]
2019 – A spái tragédia
.JPG)
A 2019-es idény nyári szünet utáni első versenyét a legendás Circuit de Spa-Francorchamps versenypályán rendezték. A főverseny első-rajthelyéről a bajnoki éllovas és későbbi bajnok, Nyck de Vries vághatott neki.[6]
A futam 2. körének kezdetekor az "Eau Rouge" nevű emelkedő tetején a Trident csapat versenyzője, Giuliano Alesi egy defekt után megcsúszott, a nem sokkal mögötte érkező Anthoine Hubert megpróbálta kikerülni és pálya másik felén lévő gumifalba csapódott. Ezt követően járműve visszacsúszott az ideális ív mellé, ekkor Juan Manuel Correa körülbelül 218 km/ órás sebességgel a BWT Arden pilótafülkéjének oldalába rohant. A versenyt azonnal piros zászlóval leintették és nem is indították el újra.[7] A baleset következtében Anthoine Hubert autója kettétört, sérülései olyan súlyosak voltak, hogy még a helyszínen életét vesztette.[8][9][10] Correa versenygépe fejtetőre állt és súlyos sérülésekkel szállították kórházba.[11] Még egy aznapi döntés értelmében a vasárnapra tervezett sprintversenyt törölték.[12][13] A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) a balesetben szerepet játszó három autót lefoglalta és vizsgálatot indított az ügyben.[14][15][16] Correát sokáig mesterséges kómában tartották, később egy londoni klinikán egy 17 órán át tartó műtét keretein belül sikerült megmenteni a súlyosan roncsolódott jobb alsó lábszárát.[17]
2019 decemberében a bajnokság év végi gáláján létrehozták az "Anthoine Hubert-díjat" amelyet 2019-től minden évben a sorozat legjobb újoncának adnak át.[18] A 2020-as szezon előzetes nevezési listája kiadásakor az FIA bejelentette, hogy végleg visszavonultatják Hubert #19-es rajtszámát is.[19] A tragédiáról szóló hivatalos jelentést 2020 februárjában hozták nyilvánosságra.[20][21]
2020
Az ezt megelőzően csak a Formula–3-ban, illetve korábban a GP2-ben csapatot indító Hitech Grand Prix a Piquet Grand Prix-vel együttműködve csatlakozott ettől az évtől a Formula–2 mezőnyéhez,[22] a sorozat tizenegyedik csapataként. Mindemellett a Formula-2-ben, illetve elődsorozataiban 1997 óta versenyző Arden kivonuult a sorozatból, helyüket a HWA Team vette át a rajtrácson.[23]
Az idény március 21-én Bahreinben kezdődött volna, azonban ez a nemzetközi koronavírus-járvány miatt nem volt lehetséges. Végül számos verseny halasztása és törlése után a bajnokság július 4-én rajtolt a Red Bull Ringen, Ausztriában és december 6-án ért véget Bahreinben. A bajnoki címet Mick Schumacher szerezte meg, a konstruktőrök bajnokságát a Prema nyerte.[24]
2021
A koronavírus-járvány miatt a Nemzetközi Automobil Szövetség költségcsökkentési intézkedéseinek köszönhetően ebben az évben a Formula–2 és a Formula–3 nagydíjhétvégéit, néhány helyszínt kivéve, nem egy hétvégén rendezték meg, így a mindkét sorozatban versenyző konstruktőrök jelentős költséget tudtak spórolni. Emellett a versenynaptár tizenkettőről nyolc fordulósra csökkent, egy versenyhétvégén pedig három futamot, egy főfutamot és két sprintversenyt, rendeztek meg. Bemutatkozott a versenynaptárban a Dzsiddában rendezett szaúdi nagydíj. A bajnokság március 27-én kezdődött Bahreinben, és december 12-én Abu-Dzabiban zárul. A bajnoki címet a Formula–3 előző évi bajnoka, az ausztrál Oscar Piastri szerezte meg, a konstruktőrök közt a Prema megvédte előző évi elsőségét.[25]
2022
A versenyformátum ebben az évben visszatért a 2021 előttire, fordulónként két futammal, de a sprintversenyekért, a pole pozíciók és a leggyorsabb körök megszerezhető pontokat ezzel szemben csökkentették. A naptár bővült, huszonnyolc futamot rendeztek meg tizennégy helyszínen. A Red Bull Ring, a Hungaroring, a Circuit de Barcelona-Catalunya és Spa-Francorchamps egyaránt visszatért a naptárba, valamint először került sor versenyrfe Imolában és Zandvoortban. Az oroszországi hétvégét törölték Ukrajna orosz inváziója miatt, helyére a francia Paul Ricard került. A bajnokság március 19-én Bahreinben kezdődött és november 20-án Abu-Dzabiban ért véget. A HWA Racelab elhagyta a sorozatot, helyüket a Van Amersfoort Racing nn vette át. A bajnoki címet a brazil Felipe Drugovich szerezte meg,[26] a konstruktőrök között pedig első alkalommal végzett az élen az MP Motorsport.
2023
2023-ban először látogatott el a sorozat Ausztráliába, ezzel szemben Paul Ricard és Imola kikerült a versenynaptárból. A bajnokság március 4-én kezdődött Bahreinben, és november 26-án Abu-Dzabiban ért véget. Csapatváltozások terén a Carlin és a Charouz Racing helyét a Rodin Cars és a PHM Racing vette át a rajtrácson. A bajnoki címet Théo Pourchaire szerezte meg, a konstruktőrök közt pedig először (illetve a jogelőd GP2-es sorozatot figyelembe véve 2015 óta először) az ART Grand Prix végzett az élen.[27]
2024–
Ettől az évtől a széria az új tervezésű Dallara F2 2024 vázat használta, amely tervezésében jobban hasonlít a Formula–1-es autókra, és úgy alakították ki, hogy a női autóversenyzők számára is könnyebben vezethető legyen.[28][29] A versenynaptár 14 fordulót tartalmazott, Zandvoort kikerült, míg Imola 2023 után visszatért a naptárba. A katari nagydíj debütált a sorozatban.[30] Two team identity changes took place in 2024; Invicta Watch Group felvásárolta a Virtuosi Racinget, amely így ettől a szezontól Invicta Racing néven szerepelt a bajnokságban,[31] a PHM Racinget pedig szezon közben vásárolta fel az AIX Investment Group, a csapat nevét pedig AIX Racingre változtatta.[32] A bajnoki címet Gabriel Bortoleto nyerte meg Isack Hadjar és Paul Aron előtt.
Remove ads
Bajnokok és díjazottak
Versenyzők
Konstruktőrök
Anthoine Hubert-díj
A díjat a 2019-es szezon során elhunyt Anthoine Hubert emlékére alapították, minden évben a legjobb újonc versenyző kapja.[41]
Remove ads
Későbbi Formula–1-es versenyzők
| Versenyzők, akik bajnoki címet nyertek. | |
| vastag | Aktív résztvevő a Formula–1 világbajnokságban |
Remove ads
Televíziós jogok
A televíziós jogokat a Formula–1-hez hasonlóan a FOM (Formula One Management) birtokolja, Magyarországon pedig a közmédia egyik csatornája, az M4 Sport közvetíti.
Lásd még
Jegyzetek
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads